Brutális és erőszakos kezeléseknek vetették alá őket, hatalmas adag tudatmódosítószerrel tették őket engedelmessé és könnyen kezelhetővé. A renitens betegeket időnként néhány napra is bezárták, kiszíjazták a falhoz. A kor orvosainak egyik „betegszelídítő” eszköze a lobotómia volt. A kezelés után tökéletes pácienst kaptak vagy sétáló zombikat. Az agy érzelmi és intellektuális területe között nem volt többé kapcsolat. Ha sikerült, a páciens megnyugodott, de sokan tartósan vegetatív állapotba kerültek. Több száz ember. Megölték a lelküket. Előfordultak halálesetek, sőt gyilkosságok is. A másfél évszázados fennállás alatt százezer páciens halt meg az intézetben.