Krisztus előtt 62-ben itt építtetett sírt Antiochus király, aminek maradványai mintegy kilenc méterre magasodnak. A szobor részletei a királyt, oroszlánokat, sasokat és különböző görög és perzsa isteneket árbázolnak. A király úgy tekintett magára, mint a halhatatlan istenek leszármazotttjára és önimádata már-már beteges jelleget öltött uralkodása idején. A természeti erők hatására a szobrok az idők folyamán szétestek és a fejek elkezdtek legurulni a hegyoldalon. Ezzel magyarázható, hogy a hegy felületén elszórva mindenütt megtalálhatók. Ez csak titokzatosabbá teszi a látványt. A hatalmas arcok mereven, méltósággal őrzik a hegyet és a környező magaslatokat.