A szadista Caligula

Az Augustust követő második római császár, Caligulát mindenki úgy ismeri, mint egy szadista, különc, őrült megalomániás. Annyira hibbant volt, hogy a lovának ajándékozta palotáját a szolgák kíséretével együtt. De az sem volt éppen piskóta, hogy úgy tervezte, majd az imádott paripa megkapja a császár utáni legmagasabb tisztséget is, és consul lesz.

Persze a kutatók úgy gondolják, hogy valójában az állattal való kivételes bánásmód érdes társadalmi gúny volt a császár részéről és Caligula így kívánta demonstrálni, hogy a lova ugyanannyira megérdemli a luxust, mint a buta római arisztokraták.

Pedig kezdetben a császár igen népszerű volt, de Suetonius írásaiból arra következtetünk, hogy klinikai elmebajban szenvedett, amit kiszámíthatatlan rohamok, szorongás, álmatlanság és hallucinációk kísértek. Ezt „bizonyítja”, hogy azt állította magáról, hogy isten, és gyakran tart négyszemközti megbeszéléseket Jupiterrel, illetve az éjjeleket a Hold istennőjével tölti.

Azt itt vannak még a kegyetlenkedései. Suetonius szerint egy apát egyszer arra kényszerített, hogy végignézze saját fia kivégzését, majd meghívta magához egy ebédre. Amikor drágult a szarvasmarha, a börtönlakókkal kezdte etetni vadállatait. Aztán egyszer, amikor felgyógyult egy betegségéből, ragaszkodott ahhoz, hogy őszinte híve, aki fogadalmat tett az isteneknek, miszerint saját életét ajánlja fel, ha a császár felépül, tartsa be ígéretét, és ölje meg magát.