Mexikó bomlott elméjű császárnéja

Az I. Lipót belgiumi király és Viktória brit királynő unokatestvérének leányaként született hercegnő 17 éves Sarolta 1857-ben feleségül ment Miksa osztrák herceghez.

1864-ben Miksa lett a közép-amerikai ország császára, Sarolta pedig a császárné. Hamar megnyerték mexikói nép nagy részét, azonban a konzervatívokat eltaszították maguktól, akik egyre csak szőtték a terveket a megbuktatásukra és az Egyesült Államok a negyven évvel azelőtt megfogalmazott Monroe-elvre hivatkozva nem tűrte, hogy európai hatalmak befolyásolják az amerikai államokat, így egy blokád segítségével elérte, hogy a francia csapatok elhagyják Mexikót, így a császári pár egyedül maradt. Sarolta még ebben az évben megpróbált a pápától, valamint a francia császártól támogatást kérni, azonban a kudarcok, valamint férje iránti aggodalom miatt elméje megbomlott, és mély depresszióba süllyedt. A Mexikóban rekedt Miksát végül bekerítették a köztársaságpártiak, hívei pedig elárulták, így a kivégző osztag elé kellett állnia, ahol állítólag ezek voltak utolsó szavai: "Szegény Sarolta!"

A belga királyi család több orvost is felkért, hogy vizsgálják meg Saroltát, azonban mindegyik ugyanazt a diagnózist állapította meg: a nő elmebeteg. Sarolta haláláig szentül hitte, hogy Mexikó császárnéja, a férje pedig hamarosan hazatér hozzá. Állítólag ágyában egy babát tartott, amelyet Maxnak nevezett el. Hat évtizeddel élte túl férjét, végül 1927-ben, 86 évesen hunyt el.