REJTÉLY-MISZTIKA

Péntek 13.

Szerző:
Szabó Anna
Sokak szerint péntek 13-a szerencsétlen nap. Ám a világ első légi kalózai minden bizonnyal másként gondolják ezt. Bár a mai napig tart a vita arról, hogy tettük - a világ első menetrendszerinti légi járatának erőszakkal történő eltérítése Magyarország légterében zajlott.

 

Valóban gépeltérítésnek, a mai szóhasználattal élve terrorcselekménynek minősül-e, vagy csupán a politikai meggyőződéstől vezérelve, az 1956-os társadalmi rendszer kilátástalansága elől menekülve hajtották végre hajmeresztő és szinte hihetetlen akciójukat?

Már az is csoda, hogy a légi kalózok képesek voltak lefegyverezni a gép utaskísérőjét, túlélték a pilóta által végrehajtott hajmeresztő manővereket, és bár átvették a gép irányítását, eltértek az eredetileg tervezett útiránytól. Kifogyott az üzemanyaguk, mégis sikerült egy teljesen új, még használatba sem vett NATO légi bázison leszállniuk.


Különös társaság


1956 első hónapjaiban a lábatlani cementgyár bokszklubjában két huszonéves segédmunkás lázadozott a fennálló rendszer ellen, és elhatározták, hogy hamarosan elhagyják Magyarországot. A korábban vegyészmérnök-egyetemista, majd újságíró és végül cementgyári segédmunkás Iszák Ferenc végképp csalódott a szocializmusban, és újdonsült feleségével a kijutás lehetőségét latolgatták. Társa Polyák György, korábban a Magyar Néphadsereg berepülőpilótája és oktatója volt, akit származása és egy repülőgép „összetörése” miatt szereltek le. Lábatlani segédmunkásként nem sok perspektívát ígért számukra az ország, így amikor az egyik nap egy repülőgép szállt el a fejük felett, Polyák számára magától értetődővé vált a megoldás: hatalmukba kerítenek egy repülőt, és azzal hagyják el az országot.
Az akcióhoz azonban még társak kellettek. Iszák ezért beszervezett két nehézsúlyú bokszolót, Balla Józsefet és Kis Gábort, míg Polyák két amatőr vitorlázórepülőt, Pintér Károlyt és Jakaby Józsefet. Természetesen velük tartott Iszák felesége, Emese is. Hamarosan kiválasztották a megfelelő belföldi járatot, és már csak a fegyverek beszerzése, illetve az időpont kijelölése volt hátra. A feladat egyszerűnek tűnt: fel kell szállni a gépre, ártalmatlanná kell tenni az ávós utaskísérőt, és a pilótától át kell venni a gép irányítását. Abban az időben a belföldi járatokon semmiféle utas-biztonsági ellenőrzés, poggyászvizsgálat nem volt. Mindenki azt vihetett fel a fedélzetre, amit csak akart. A szökés napját július 13-ára, péntekre időzítették, mert úgy vélték, hogy az általában szerencsétlennek tartott napon nem lesz sok utas, és ez megkönnyíti a terv végrehajtását. Nem tévedtek, ám a fegyverek dolgában nem álltak jól. Iszák apjának egy 1945-ben elásott, működésképtelen ócska pisztolyán kívül csak franciakulcsok és vasbotok álltak a rendelkezésükre.

A társaság 1956. július 13-án reggel a Vörösmarty cukrászdában találkozott először: csak ott ismerték meg egymást, és útjuk az innen induló repülőtéri autóbuszjárattal vezetett Ferihegyre, ahol már várt rájuk a MALÉV 387-es belföldi járata.


A gépeltérítés


A HA-LIG lajstromjelű, 20 személyes LI-2-es utasszállítógép 13 óra 50 perckor 13 utassal, köztük a gépeltérítőkkel és 5 főnyi személyzettel a fedélzetén méltóságteljesen emelkedett fel a kifutópályáról. Kapitánya, Góré János Győr felé irányította a repülőgépet, és egy pillanatra átfutott rajta a gondolat, hogy kis szerencsével akár a MALÉV Budapest-Bécs járatát is vezethetné, amelyet alig egy héttel korábban indított a légitársaság a hat szocialista országba irányuló és tucatnyi belföldi járat mellett. Ám a külföldi járatok pilótái a nemzetközi követelményeknek megfelelően jóval képzettebbek voltak, míg a belföldi járat személyzetének (beleértve ebbe a kapitányt is) ekkor még nem volt érettségije sem, hiszen elsősorban a politikai megbízhatóság számított.

A kapitány bátyja államvédelmi őrnagy volt, a szerelő az államvédelmi szervek informátora, a távírász pedig a besúgója. A másodpilóta és a civil álruhás állambiztonsági tiszt, Doktor Elek alhadnagy megbízhatóságához pedig szintén nem férhetett kétség. Ez utóbbi ávós tisztek egyetlen gépről sem hiányozhattak. Derékszíjukon revolvert viseltek, de a pilótafülkében rejtve ott lapult egy géppisztoly is.

Góré János nem sejtette, hogy a barátságosnak tűnő utasok zöme hamarosan barátságtalan lépésre szánja el magát, hiszen épp pálinkával és rummal kínálták egymást. Mire az ital elfogyott, a gép már Győr légterébe lépett, és ekkor elhangzott a fedélzeten egy előre megbeszélt jelzőmondat: „Nicsak, az már Győr!” Ekkor, mintha csak vezényszóra történt volna minden, az utasok egy része kabátja alól villáskulcsot, vasdorongot előrántva elkezdte ütlegelni a többi utast. Komáromi Károlyt, a Zalaegerszegi Ruhagyár osztályvezetőjét egy vasdoronggal verték fejbe. Koponyája azonnal beszakadt, és pár percre elvesztette az eszméletét, miközben a ruhagyár műszaki igazgatója, Szántó György próbálta magához téríteni, de a következő pillanatban őt is eltalálta egy ütés, amely szilánkossá törte a karját.
Mint később kiderült, a gépeltérítők brutalitása mögött az állt, hogy így próbálták az utasok között megbúvó álruhás, fegyveres ávós kísérőt ártalmatlanná tenni. Nem is sejtették, hogy a tiszt a pilótafülkében tartózkodik, és már a dulakodás első hangjaira előkapta fegyverét, és a várható tűzharcra tartogatta a töltényeket. Polyák közben kimustrált pisztolyával hadonászva előreverekedte magát a pilótafülkéig, és megpróbálta felfeszíteni az ajtót, de a szerelő útját állta. A terroristának több helyen felszakadt a fejbőre, sérüléseket szerzett a nyakán, és néhány fogát is kiverték. Akkor kinyílt a pilótafülke ajtaja, de Doktor alhadnagy nem tudta elsütni a fegyverét, és Polyák abban a pillanatban lecsapott. Szabályosan kiharapta a kezéből a pisztolyt, miközben a pilóta hirtelen műrepülő manőverekkel akarta elriasztani szándékuktól a gépeltérítőket. A következmények magukért beszéltek. Az utasok, a gépeltérítők és a csomagok föl-le pattogtak az utastérben, és a fedélzeten tartózkodók komoly sérüléseket szenvedtek. A váratlan manővertől kivágódott a gép ajtaja, és Iszák Ferenc épp csak meg tudta menteni feleségét a halálba zuhanástól. A nő lába abban a pillanatban eltörött, ahogy Iszák elkapta és visszarántotta az asszonyt az utastérbe. Dénes Tibor, színházi dramaturg ekkor fel akart állni az üléséből, mire az egyik gépeltérítő fejbe vágta, de a következő pillanatban már a mennyezeten találta magát, és tanúja volt, amint a gép végéből az egyik gépeltérítő egy csavarhúzót dob a repülő elején fegyverrel üvöltöző Polyák felé, hogy az leszerelhesse a rádióantennát, mivel nem akarták, hogy segítséget kérjen a pilóta. A csavarhúzó, akárcsak egy lassított filmben, végigrepült az utastérben repkedő utasok és csomagok között, és pont Polyák kezében kötött ki. A fedélzeten ekkor már mindenütt vérző embereket lehetett látni, mire Polyák leadott egy lövést. A volt repülős hadnagy a következő pillanatban már a pilóta fejéhez szegezte a pisztolyt, és beült a másodpilóta székébe. A többiek lefogták az ávóst és a szerelőt, valamint az utasokat is belekényszerítették székeikbe.

A gép hullámzása leállt, és szerencsére a géppisztoly sem került elő. Miközben társai saját és áldozataik sérüléseinek ellátásával foglalatoskodtak, a gépeltérítők vezetője 300-400 méteres radarszint alatti magasságba vitte a repülőt, és elkezdett számolni. A 300. másodpercnél, amikor számításai szerint a magyar-osztrák határhoz legközelebbi ponthoz értek, nyugat felé fordította az IL-2-es orrát, mivel innen már 5 perc alatt át lehetett repülni a vasfüggöny felett, és a légierő vadászgépei sem fordíthatták már meg őket. Irány Nyugat-Németország, vagyis a Müncheni repülőtér! Polyák ekkor átadta a gépet társainak, és ellátta saját sérüléseit is, amikor a pilóta közölte a gépeltérítőkkel, hogy eltértek a tervezett iránytól, és az üzemanyag sem lesz elég Münchenig. Polyák ekkor a pilótaülésbe ült, és kétségbeesve próbált valami megoldást találni, amikor Ingolstadt mellett véletlenül megpillantotta maga előtt egy repülőtér kifutópályáját. Nem is gondolta, hogy egy vadonatúj, még fel sem avatott NATO támaszpont betonjára teszi le a LI-2-est, ráadásul hétvége lévén senki sem tartózkodott a repülőtéren. Délután öt óra tájban a kalandos utazás véget ért, és a gép motorjai leálltak.


Végjáték


Miközben a gépeltérítőknek elérkezett a szabadság órája, az utasok és a személyzet tagjai közül négyen, azonnal kórházba kerültek. A két ruhagyári alkalmazottat, az állambiztonsági tisztet és a színházi dramaturgot a német rendőrség kihallgatta, míg az amerikaiak arról kívánták meggyőzni őket, hogy a gépeltérítőkhöz hasonlóan kérjenek menedékjogot. Állást és pénzt ígértek számukra, de végül csak ketten maradtak kint: egy szövőnő és a barátja.
A gépeltérítőket nyugaton szabadsághősként ünnepelték, és a világsajtó érdeklődésének középpontjába kerültek. Hamarosan az amerikai hírszerző ügynökség is felfedezte őket, és a gépeltérítés két főszervezője visszautasíthatatlan ajánlatot kapott. Mind a ketten az USA-ban telepedtek le. Iszák Ferenc rövidesen a CIA ügynöke lett, Polyák pedig az USA légierejének pilótájaként végzett titkos küldetéseket.

A német kormány 1956. július 21-én hazaszállította az utasokat és a személyzetet, valamint a repülőgépet is visszaadták. A 13 utasból lényegében csak négyen tértek vissza, de a magyar sajtóban hősiesnek titulált hazatérőkre idehaza hosszadalmas kihallgatások vártak.

Ekkor senki sem gondolta volna, hogy három hónappal később, 1956. október 13-án egy géppisztollyal is felszerelkezett csoport ugyanezen a járaton a Szombathely-Zalaegerszeg útvonalon próbálja sikertelenül megismételni Polyákék akcióját. Az utasok között helyet foglaló két civil ruhás állambiztonsági tiszt ugyanis gondolkodás nélkül lőtt, és az egyik gépeltérítő azonnal meghalt, kettő pedig harcképtelenné vált. Igaz, ez a 13-a már nem péntekre esett… De mivel nincs új a nap alatt, ne feledjük, hogy egy hónap múlva július 13-a, azaz szintén péntek lesz! Reméljük, ezúttal nem történik semmi hasonló.

Géprablások magyar módra


1921. október 21-én, pénteken a világtörténelem első repülőgéprablását IV. Károly és magyar segítőtársai a második királypuccs alkalmával hajtották végre. Ekkor a svájci Ad Astra légitársaság hatszemélyes Junkers F-13-as utasszállítójával (képünkön) jogellenesen Magyarországra repültek. A puccs balsikere után a gépet a magyar hatóságok lefoglalták, így az sohasem került vissza eredeti tulajdonosaihoz. Sokak szerint a II. világháborút követő első gépeltérítésre 1949. január 4-én, kedden került sor, amikor a menetrend szerinti Pécs-Budapest útvonalon haladó Maszovlet HA-LIE lajstromjelű Li-2-es gépet Majoros János pilóta és társa, Kun Miklós az utasokkal együttműködve letérítette útvonaláról, és a repülőgéppel együtt az NSZK-ba szöktek. Mivel az akciót a pilóta és az utasok előre megszervezték, ráadásul nem került sor erőszakos vagy erőszakkal fenyegető cselekményre, így ez az eset sokkal inkább nevezhető egy jól szervezett disszidálásnak, mint gépeltérítésnek.


Nem véletlen, hogy az incidens után a Maszovlet, majd a MALÉV járatain is feltűntek azok az úgynevezett „civil ruhás utaskísérők”, akik a határvédelem állományába tartoztak.

1951. március 2-én, pénteken a Maszovlet két repülőgép-szerelője a Ferihegyi Repülőtéren kerített hatalmába egy Po-2-es repülőgépet, majd azzal felszállva nyugatra szöktek. Ez már egy valódi repülőgéprablás volt, ám igazi gépeltérítésnek ezt sem hívhatjuk.


Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!

 

 

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL