REJTÉLY-MISZTIKA

Jöjjön el a Te országod!

Minden vallás különös hangsúlyt helyez arra, hogy részletes leírást adjon a híveknek: milyen is a túlvilág, hogyan lehet oda eljutni, kik várnak ott ránk stb. A túlvilág-elképzeléseknek kettős szerepe van.
Először is hogy megszabadítson bennünket a halálfélelemtől, másodszor a Pokol megfestésével az e világi élet vallási előírásainak betartására serkentsen.


Mi vár ránk?

- A túlvilág
-a Mennyek országa
-a Paradicsom
- a Tiszták országa
- a Boldogok szigete
- Indra szekere
- Ozirisz királysága
- vagy a Pokol.


Milyen a túlvilág?

Legtöbb vallásban a „jó" túlvilág, vagyis a Paradicsom pontosan ellenkezője e világ kellemetlenségeinek. Például a száraz, csapadékszegény, kopár vidékek lakói (mint az ókori görögök) haláluk után egy vízben bő, zöldellő, dús növényzetű helyre vágynak. A Pokol pedig, a keresztény elképzelés szerint, elviselhetetlenül forró hely, még forróbb, mint a vallás szülőhelye (a mai Izrael), ahol a kárhozott lelkek mindenféle kegyetlenségeknek vannak kitéve. A legkorábbi elképzelésekben, amikor sok volt a felfedezetlen, ismeretlen világrész, a Paradicsom még elfért a Földön.


Hol van a „jó” túlvilág?

A keleti népek általában nyugatra, a nyugatiak pedig keletre képzelték. A kínai buddhizmusban (ahol nem egy, hanem két túlvilág vár a halottakra), a kiválasztott „előkelők" az égi Paradicsomba jutnak, míg az „egyszerű", tiszta életű hívőkre a földi túlvilág vár, valahol messze nyugaton: a Tiszták országa. E világon, egy távoli szigetre (Kucsi szigetére a dél-kínai tengerben) képzeli el a túlvilágot a taoizmus is. Az ókori görög vallás szerint a Boldogok szigete várja messze nyugaton azokat, akik kiérdemelték a halál utáni életet.


Az egyiptomiak túlvilághite meglehetősen sajátságos. Náluk a halottak vagy eljutnak a holtak birodalmába (Ozirisz isten királyságába), melyet a Föld középpontjába képzeltek el, vagy a lehető legrosszabb helyre, a Nemlétbe kerülnek. A többi vallásban a földalatti világ a „rossz" túlvilágnak, a Pokolnak van fenntartva.

Idővel, ahogy az ismeretlen világ egyre kisebb lett, a túlvilág kiszorult a Földről. Felkerült az égbe. Hogy pontosan hová? Néhány kis keresztény szekta az Északi-sark fölött, az Esthajnalcsillag magasságában képzeli el, a középkori teológia szerint azonban az egész égboltozat feletti hely maga a mennyország.
A legkülönlegesebb Paradicsoma az Indra-hívő hinduknak van. Az ő túlviláguk egy hatalmas mozgó város, amely Indra isten szekereként közlekedik az égben.


Hogyan lehet odajutni?

A legtöbb vallásban valamilyen járművel. Az egyiptomiak például bárkával. Még élelmiszereket is tettek a halott mellé a sírokba, hogy a túlvilág felé tartó úton legyen mit ennie. Aki mellé nem tettek élelmet, az sosem juthatott el Ozirisz országába. A fáraók azonban, akárcsak a görög hősök, harci szekéren hajtottak be a holtak birodalmába.


A keresztényeknek semmiféle jármű nem szükségeltetik a mennyországba való eljutáshoz. Ők, pontosabban a testből kiszabadult lelkük, Isten szavára repülnek fel a Paradicsomba, vagy kerülnek le a Pokolba. A különböző keresztény egyházak hittételei csak abban térnek el, hogy milyen előzetes szűrésen keresztül lehet bejutni.


A katolikus lélek, ha a halandó halála előtt valamilyen okból nem gyónt meg és nem vette fel az utolsó kenetet, nem kerülhet rögtön Isten színe elé. A Purgatóriumban, a tisztítótűzben kell bebizonyítania, hogy méltó a kiválasztottságra. A halálos bűnöket elkövetők természetesen még a tisztítótűzre is méltatlanok, vagyis egyenesen a Pokolba kerülnek.

A Purgatórium-elképzelés először a XII. században bukkant fel, és hamar bekerült a katolikus túlvilághitbe. A protestánsok a vallási reformokkal egy időben elvetették a Purgatórium intézményét. Az ő lelkeik a halál után azonnal „rendeltetési helyükre" kerülnek, a tiszták a Paradicsomba, a bűnösök a Pokolba.


Melyek a bebocsáttatás feltételei?

A Paradicsom mindenekelőtt az igazak (egyes vallások megfogalmazásában: a tiszták) végleges tartózkodási helye. Néhány vallásban a törvények, parancsolatok, előírások betartása mellett a bejutás egyik alapfeltétele a szent szövegek tanulmányozása. A zsidóknak a Tórát, a mohamedánoknak a Koránt, a keresztényeknek pedig a Bibliát kell rendszeresen tanulmányozniuk. Más vallásokban elég a vallási előírások pontos betartása. Az ellenük való vétség a mennyországból való kiutasítással jár. Ilyen számos indiai vagy indiai eredetű vallás, például a buddhizmus is.

Az egyiptomiaknak azonban korántsem ilyen egyszerű (?) bebocsáttatást nyerni a jó túlvilágba. Pontosan el kell sorolniuk azt a 42 nemet, amivel a lelkük tisztaságáról vallanak. „Nem paráználkodtam. Nem loptam." stb.

A taoista kínaiak számára sem egyszerű az örök élet elnyerése. Nekik a lelkük halhatatlanságát kell megszerezni ehhez. Szemben a keresztényekkel, mohamedánokkal, zsidókkal és még számos más vallás híveivel, ők nem halhatatlan lélekkel születnek. A halhatatlanság megszerzése érdekében életüket meditációkkal, erkölcsösséggel, lélegzési gyakorlatokkal, testedzéssel és vegetáriánus táplálkozással kell eltölteniük.

A hinduknak a Paradicsomba jutáshoz ki kell szakadniuk az élet körforgásából. Egy hindu lelke ugyanis a testi halál után újjászületik, mégpedig olyan élőlény (tehát akár egy állat) testében, amilyet előző élete alapján kiérdemel. Kiszakadni a körforgásból lelkigyakorlatokkal, elmélkedéssel és böjtöléssel lehet. Aki azonban eléri a tökéletes érzékelésmentes állapotot, az azonnal bejuthat a 330 millió Paradicsom egyikébe.


Kik várják a lelkeket?

A mohamedánok és a buddhisták kéjhölgyekkel népesítik be a Paradicsomot. A keresztények ennél sokkal puritánabbak. Ezen felül pedig pontos elképzeléseik vannak az égi hivatalnokokról és a „kiszolgáló személyzetről". Az érkezőket Szent Péter fogadja, mivel Jézus rá bízta az égi birodalom kulcsait. Az újonnan érkezettek itt végre találkozhatnak a mártírhalált halt legelső keresztényekkel, a szentekkel, és persze Jézussal és Szűz Máriával is.


A keresztény túlvilágban koránt sincs egyenlőség: az angyalok szigorúan rangsorolva vannak. A kiválasztottak kiválasztottai, akik Istennek tetsző életet éltek, sohasem vétkeztek, a vallás parancsait mindig betartották, díszes lakásban egészen közel lakhatnak az Úrhoz. Azok pedig, akik bejutottak ugyan a Paradicsomba, de földi életükben olykor-olykor nem tudtak teljesen úrrá lenni testük vágyain, kicsi, piszkos kunyhókban laknak, messze az isteni kegyelemtől.

A keresztények közül a katolikusok dolgozták ki legalaposabban a Paradicsom (és a Pokol) leírását. Ők még arra is gondoltak, mi lesz az állatokkal. Közöttük az égben teljes az egyenlőség, a farkas és a bárány együtt legelészik. A mennyországban ugyanis egyetlen állat sem lehet húsevő, nem támadhatnak egymásra.


Mit csinálnak a megboldogultak?

Az ókori görögök szerint a túlvilágra eljutott boldog lelkek az elíziumi mezőkön sétálgatnak, a természet pedig mindent megteremt nekik, mégpedig bármiféle munka nélkül. A túlvilági élet szerintük hatalmas, véget nem érő lakomázás.

A mohamedán férfiak a Paradicsomban telt keblű, szelíd tekintetű, odaadó nőkkel cicáznak. A bársonypárnákkal és brokáttakarókkal borított túlvilág éles ellentéte a földi világnak. A tilalmak a Paradicsomban nem érvényesek, az igazhitű férfiak ott még bort is ihatnak.


A keresztény túlvilágon táplálékra semmi szükség, hiszen bársonyos fuvallatok mindenkit boldog megelégedéssel töltenek el, a kiválasztott lelkek megfeledkeznek az evés gondjáról. Idejüket nem féktelen mulatozással, hanem szelíd énekléssel és tánccal töltik. A rokonokkal, ismerősökkel szabad társasági életet élnek, de az élvezetek csak szellemiek lehetnek. A megboldogultak Isten dicséretét zengik, találkoznak, beszélgetnek Jézussal, és megérinthetik a kezét.

Szólj hozzá Te is !

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL