Vakondemberek és a lecsúszott emberek társadalma

Évek óta kering a városban az eltűnt hajléktalan „meséje”, amelynek színhelye a New York-i metróhálózat. Állítólag vakondemberré mutálódott. A vakondemberek utálják a napfényt és a felszíni lakókat, ezért inkább az elhagyatott alagutakban felépített komplett víz-, áramhálózattal ellátott magánvárosaikban élnek, saját kis házaikban. Talán még netük is van…

A legendák szerint nagy, fekete bogárszemük van és minket, felszíni lakókat csócsálnak meg, legalábbis, ha a területeikre tévedünk.  

1993-ban egy újságírónő, Jennifer Toth nagy fába vágta a fejszéjét és megakarta találni ezeket a mutánsokat, de egyet sem lelt. Ám helyettük, több perifériált közösséget is talált drogosokból, alkoholistákból, hajléktalanokból, szökevényekből, akik borzalmas körülmények közöttéltek odalent.  Azóta harcolt ezeknek az embereknek az „ügyükért” és egy 2010-es tényfeltáró videója meghatotta az amerikai kormány szívét, mert mi van akkor, ha kitör valami hurrikán, és ezek a jónépek odalent megfulladnak vagy szétpasszírozódnak.

De állítólag ugyanehhez hasonló nyomokra bukkantak már 1890-ben Londonban is…

Sőt, úgy tartják, hogy a berlini Leinestrasse állomáson is, titokzatos vakond lénynek laknak...

Azért higgyünk a szörnyűséges vakondemberekben vagy a kisiklott életű emberektől kellene jobban félnünk? Egyik sem lenne túl szerencsés egy találkozás az éjféli járaton…