Az ősi elődök a jelek szerint komoly matematikai és csillagászati tudás birtokosai voltak, melynek köszönhetően elnyerték a jövő generációinak csodálatát és szakmai elismerését. A XVI. században élt neves építész, Inigo Jones például a római civilizáció emlékeként említi Stonehenge-et. Ennek ellenére a megalitikus emlék sokáig nem kapta meg a megérdemelt figyelmet. A helyzet akkor változott meg, amikor Gerald S. Hawkins brit csillagász megírta A Stonehenge rejtélyeinek megfejtése (Stonehenge Decoded) című könyvét. A mű Londonban került publikálásra, ám a kiadást illetően megoszlanak a vélemények: míg a források egy része 1965-re datálja az első kiadás évét, mások ugyanezt az 1972-es esztendőhöz kötik. Ennél is nagyobb felháborodást keltett azonban az 1967-ben megjelent Megalitikus lelőhelyek Nagy-Britanniában (Megalithic Sites in Britain), melynek szerzője a skót Alexander Thom volt. A régészek megrökönyödve olvasták Thom írását, aki meg volt győződve afelől, hogy a megalitikus emlékek tulajdonképpen ősi csillagvizsgálók voltak.