4. Az örökbefogadott ikerpár esete

A „Jim ikrek” esetének sok és különös részlete már arra indítja az embert, hogy eltűnődjön, nem többről van-e szó a dolgok hátterében, mint véletlen egybeesésről. 1939 augusztusában Piqua-ban az öthetes, egypetéjű ikerpár két tagját két teljesen különálló család fogadta örökbe. Az örökbefogadók közül az egyik pár, Jess és Lucille Lewis Lima-ban élt, a másik, Ernest és Sarah Springer pedig 130 km-rel odébb, Dayton-ban. Mindkét házaspár abban a hitben volt, hogy a másik ikertestvér meghalt. Amikor hat évvel később Mrs. Lewis le akarta zárni az örökbefogadási eljárást, véletlenül rájött az igazságra. Mikor ugyanis közölte, hogy a gyermeket James Edwardnak hívják, a tisztviselő ennyit mondott: „Az nem lehet, ugyanis a másik kisfiút hívják Jamesnek”. A titokra tehát fény derült, de a fiú James maradt. James Springer abban a hitben nőtt fel, hogy testvére halott, James Lewisnek pedig fogalma sem volt arról, hol lehet az ikertestvére, és több év után elhatározta, hogy kinyomozza. Végül is a két testvér 1979 februárjában, 39 éves korukban találkozott egymással, és a kettőjük közötti szinkronitás foka egészen elképesztő volt.

Mindketten egy Larry nevű örökbefogadott testvérrel nőttek fel, szerették a matematikát, ám gyűlölték a nyelvtant, és mindkettőjüknek volt gyermekkorában egy Troy névre hallgató kutyája. Az már csak hab a tortán, hogy mindketten egy Linda nevű lányt vettek feleségül, elváltak, majd egy Betty nevű nővel kötötték újra össze az életüket. Elsőszülött fiúkat mindketten James Alennek keresztelték, mindkét család ugyanazon a floridai tengerparton töltötte a szabadságát éveken keresztül, és mindkettőjüknek Chevrolet autója volt. A foglalkozást tekintve mindketten benzinkutasként dolgoztak, mellékállásként pedig seriff helyettesek voltak. Kényszeresen rágták a körmüket, ugyanolyan alvászavaraik, dohányzási és alkoholfogyasztásai szokásaik voltak, és ugyanazokat a szleng kifejezéseket használták.