3. Carl Jung pszichológus

A híres pszichológus felvetése szerint lehetséges, hogy a dolog lényege valójában az ember tudatalattijának legmélyén rejtőzik. A pszichológust mindig lenyűgözték az azonosítatlan repülő tárgyak. Úgy tekintett rájuk, mint legfontosabb pszichológiai tanainak tökéletes mintáira. Jung munkája nagy részét az őstípusoknak szentelte, amelyek olyan óriási jelentőségű szimbólumok, motívumok vagy ábrák, amelyek látszólag mindenki számára nagyjából ugyanazt jelentik. Szerinte ezek a szimbólumok felelősek azért, hogy a tudatalatti mélységekből önkéntelenül felbukkanva, bármely emberi lényben megmutatkozva, erős érzelmi és képzeletbeli reakciót váltanak ki.
Jung úgy gondolta, hogy az egyik ilyen őstípusú képzet a korong volt, amelynek modern változata az ufó. Először is feltette a kérdést: vajon amit, az égen látunk, az tényleg ott van? Bizonyos, hogy az emberek meg vannak győződve róla, hogy ufót látnak, éppen úgy, ahogyan más, „nem kóros” esetekben hisznek, mint például a monsi angyalok jelenéseiben. Számos katona számolt be arról, hogy saját szemével látta a jelenéseket, az 1914-es monsi brit visszavonulás elkeseredett küzdelmeiben. Ez a megfigyelés, amennyiben képzeletbeli volt, szemléletes párhuzamot mutat az ufójelenésekkel, hiszen az angyali harcosok eléggé valószerűen jelentek meg a katonák képzeletében, a háború borzalmai által kiváltott rendkívül fokozott lelkiállapot eredményeként.
Jung semmilyen értelemben nem tekintette magát prófétának. Kifejezetten pszichológusnak, tudományos kutatónak tartotta magát. A történelem mégis tele van olyan esetekkel, amikor egy tudós, tárgyilagos kutatás és megfigyelés eredményeként, próféta módjára meglelte az igazságot. Lehetséges, hogy egy nap Jungnak a repülő csészealjakról alkotott nézetei is erre a sorsra jutnak.