Auguria – Madárjóslás

Az ókori rómaiak egyik nagy kedvence a madárjóslás volt, méghozzá úgy, hogy tanulmányozták a madarak repülését, szokásait és hangjait. Egész pontosan ezt az augurok tették, akiket „madárjósok”-nak vagy „jóspapok”-nak szokás fordítani és akik külön testülettel rendelkeztek hierarchiával. Sokszor az sem volt mindegy, milyen madár volt, ugyanis ha egy háború kimenetelére voltak kíváncsiak, akkor csirkékkel történt a jóslás. A papok szétszórták a gabonát a csirkék előtt, akik ugye lelkesen elkezdetek felcsipegetni és mind ezek összességéből olvasták ki a várható eredményt és még az is kiderült belőle, melyik a legalkalmasabb nap a hadművelet indítására.
Általában úgy történt a madárjóslás, hogy a papok felverték a figyelősátrat, azután feltették az isteneknek szánt konkrét kérdést, hogy milyen ügyben kérik ki véleményüket. Végül csak figyelniük kellett, hogy milyen fajta madarak, mennyi és honnan érkeztek a látótérbe és ebből állapították meg, hogy az istenek támogatják-e azt a bizonyos dolgot, amiről érdeklődtek.