"Nincs lelked.
Te magad vagy a lélek,
és van egy tested."
(C. S. Lewis)

Manapság sok szó esik a különböző testi állapotok, betegségek lelki „okairól”. A régi alkimisták jelmondata szerint „amint fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent” - vagyis, az egészség-betegség témakörére átfordítva: ami a testünkön jelentkezik, az bensőnkben, a lélekben rejti megoldását.

Miért kell ehhez betegnek lenni?

Nem kell. A betegség nem szükségszerű, de néha csak a kemény szóból ért az ember. Az egész szervezetünk olyan, mint egy óriási jelzőrendszer. Képzeld el például az autódat: ha kifogy belőle a benzin, vagy motorhiba van, felgyullad a kis jelzőlámpa a műszerfalon. Innen tudjuk, hogy valamit tenni kell, és jó esetben vagy orvosoljuk a problémát, vagy szakértő segítségét kérjük. Így van ez a betegségekkel is. Pusztán arra figyelmeztetnek, hogy valami teendő van belül, lelki szinten; ám fontos, hogy ne csak a tüneteket kezeljük, hanem ássunk a dolgok mélyére, és találjuk meg a dolgok lényegét (Elvégre az autónál sem segít, ha kikapcsoljuk a műszerfalon a lámpákat, attól még a probléma nem oldódott meg). Általában irányváltásra, vagy életünk felülvizsgálatára van szükség, legyünk hálásak hát ezekért az üzenetekért.

Mi mit jelent? El tud ebben valaki igazodni?

Nézzünk néhány testrészt, funkciót, amelyek jellegzetes üzeneteket hordoznak:

A szem elégtelen működése utalhat nézeteinkkel kapcsolatos gondokra, vagy arra, hogy nem akarunk valamit meglátni. Ha közelre nem látunk jól, akkor a közeljövővel kapcsolatos dolgainkról érdemes elmélkednünk, ha távolra, akkor az lehet a baj, hogy nem látjuk biztosítottnak a távoli jövőnket, vagy nincs hosszú távú célunk.
A száj betegségei a kimondatlan szavakra, míg a fül gondjai a meg nem hallott dolgokra hívja fel a figyelmet (vagy azokra, amelyeket nem akarunk meghallani).

A karokon jelentkező probléma a tevékeny cselekedetekkel áll összefüggésben, míg a lábakkal kapcsolatos gondok egy lépés megtételének fontosságára figyelmeztethetnek.

A hagyományos kínai orvoslásban minden szervhez egy-egy érzelmi állapotot rendelnek hozzá. Így a máj a harag, a lép az aggódás, a vese a félelem, a tüdő a szomorúság érzésével áll kapcsolatban. A vese kóros működése utalhat még párkapcsolati problémákra, a tüdő pedig a szabadsággal kapcsolatos feladatainkra, hozzáállásunkra hívja fel a figyelmet.

A szívpanaszoknál érdemes megvizsgálnunk az elfojtott érzelmek, illetve a birtoklás, vagy túlzott ragaszkodás problémakörét. A gyomor és az emésztőszervek rossz működése esetén azt érdemes végignézni, hogy az életünkben mik azok a dolgok, amelyeket (a beszédes magyar nyelv szerint is) nehezen emésztünk meg. Ha belül sikerül feldolgozni a megemésztendő érzelmeket, a fizikai síkon a test rögvest követi a jó példát!

Ha a testünk jelzéseit már mind értjük, és könnyedén tudjuk kezelni őket, jöhet a tudástágítás, és elkezdhetjük megfejteni a természet szimbolikáját. Jegyezzük meg: semmi sem véletlen, vagyis minden történés, vagy állapotváltozás csupán lelkünk üzenete földi létezésünknek. Ha a helyére tesszük, a belső világ is a helyére kerül, és visszaáll az egészséges harmónia!

Forrás és további információ a betegségnyelvről: Martel, Jacques - Lelki eredetű betegségek lexikona