2. Amikor bosszút állsz és szándékosan ártasz

Még rosszabb az előzőhöz képest, amikor konkrétan bosszút állsz az illetőn. Kibabrált veled, felbosszantott, gonosz volt veled és ezért te is az leszel vele. Visszaadod neki kölcsön kenyér visszajár alapon vagy valami annál is rosszabbat, hogy ő jobban szenvedjen. De ezzel az égiek haragját is kivívod. Mert mivel leszel így különb a másikhoz képest? Nem a te feladatod revansot venni, bízd azt a megfelelő hivatalra, szervekre vagy éppen az égiekre, attól függően, mi az illető ellened elkövetett bűne. Ne haragítsd magadra az angyalokat azzal, hogy felcsapsz önjelölt bírónak és végrehajtónak.
Csakhogy értsd, azért haragszanak meg rád, mikor mások ellen vétesz, akár szóval, akár tettekkel, mert megadod magadat a démonaidnak, a sötét oldalnak, nem küzdesz a haragod és a kísértés ellen, hanem átadod magad nekik. Ráadásul ilyenkor azaz érzésük, hogy semmibe veszed a tanításaikat a szeretetről, a békéről, a reményről, a hitről. És nem csak a tanításukat, hanem őket magukat is. Gondolj csak bele mennyit segítenek neked, és ők csak azt szeretnék, ha te is segítenél másoknak – de legalábbis nem ártanál – és megpróbálnád úgy szereti embertársaidat, ahogy az az angyalok téged. Csakhogy mikor ilyet teszel, kicsit sem festesz hálásnak.