Mikor értik  már meg az emberek, hogy a nem kívánt vagy „szaporítós” almok "terméseinek" nagyon magas százalékban csak a szenvedés jut! A világra jött kiskutyák szenvednek, amikor különböző módszerekkel "megszabadulnak” tőlük, szenvednek, amikor az utcára dobják őket, és azok a szaporítótól vásárolt, fajtatiszta szűretlen kis életek is szenvednek, akiknek egész életükben a betegséggel való küzdelem jut!

Ne gyere azzal, hogy csak egy alom kiskutya született nálad!

Egyetlen magyar ember viselkedésére – akinek a kutyája kölyköket hozott a világra - sem mentség, hogy „egyszer szülnie kell szegény kis szukának és minden kölyök jó helyre került”! Ugyanis a történetünkben szereplő kiskutyára is ezt mondták! És arra a többire is, akit a menhelyeken próbálnak testileg és lelkileg egyaránt talpra állítani, miközben a lelkük is sír a sok szenvedés láttán! Arra kérünk, csak olvasd el és egyetlen pillanatra bújj ennek a kiskutyának a bőrébe, legyél magányosan, kikötve, minden remény nélkül, a tűző napon, éhesen és szomjasan...

Kezded már érteni? Akkor folytatódjon a "mese"

Élt egyszer egy fiatal pár, akik egy gyönyörű spániel kislány büszke gazdái voltak. Büszkék voltak rá és sziklaszilárd volt a meggyőződésük: az ő gyönyörűségükből bizony egy nem elég! Neki láttak tehát, és kerestek neki egy megfelelő kant, akit érdemesnek tartottak arra, hogy összeadják az ő kicsi kincsükkel. Nem volt szempont a vőlegény jelöltnél, hogy meg legyenek a szükséges egészségügyi szűrései és ne örökítse tovább esetleges rejtett betegségeit, (ez persze a kislányuknál sem volt meg, de nála ilyenek szóba sem jöhetnek, mert ő tökéletes).

A nászból született kiskutyákat meghirdették és olcsón eladták fajtatiszta spánielként. A maradék, utolsó kistündért odaadták egy négy gyermekes anyukának, csak úgy, hogy megszabaduljanak végre a nyűgtől, amit a pici jelentett. Természetesen a kiskutya chip és oltások nélkül került új családjához, reménykedve, hogy hosszú, boldog életet élhet velük. Az első időkben még jól érezte magát, evett, aludt és játszott a gyerekekkel, ám ahogy elmúlt az újdonság varázsa, egyre inkább mellőzve lett és csak láb alatt volt mindenkinek. Nem foglalkoztak vele, nem tanították meg az együttélés szabályaira, ha játszani szeretett volna, a gyerekek visítoztak, hogy harap, húzták fülét-farkát, rugdosták.

És egyszer csak kint találta magát és a kosarát az udvaron

Nem foglalkoztak vele többé, hát kimászott a kerítésen lévő lyukon és elindult világot látni! Átment a szomszédokhoz, sétált a főutcán, kunyerált a hentesnél és a péknél, pihent egyet a templomkertben, mígnem a falusiak megelégelték a csavargást és bepanaszolták a gazdánál. Ekkor a gonosz gazda láncra kötötte! A kiskutya először értetlenül rángatta a láncot, hátha kiszabadul, de amikor rájött, hogy hasztalan küszködik, hangos ugatással próbálta felkelteni gazdái figyelmét és nyüszítve kérte: szabadítsák ki ebből a helyzetből! Nos, megtették. Leakasztották a láncról, kocsiba vágták és elvitték egy üres telekre, ahol ismét kikötötték, majd nemes egyszerűséggel otthagyták! Egy ütött-kopott kutyaházféle volt minden menedéke, magányosan egyre fásultabban tengette napjait. A gonosz „gazda” 3-4 naponta eljött és hozott neki enni- és innivalót, de nem soha többé nem foglalkozott vele.

A szomszédok néha megsajnálták, megetették, megitatták, de a lelke egyre jobban fájt!

A természet diktálta rend szerint a kiskutya tüzelt is és udvarlói természetesen megtalálták az utat hozzá, melynek eredménye egy újabb alom kiskutya lett. Szakadó esőben születtek a kisbabák, heten, hét gyönyörű, ártatlan keverék kiskutya. Láncra kötött anyjuk tette a dolgát, etette, gondozta a kicsiket, akik egyszer csak kimásztak a kutyaházból a mama pedig iszonyatosan félt, hogy a lánc miatt nem éri el őket!

Ezen a ponton végre léptek a szomszédok és hívták az állatvédőket. 4 menhely utasította el őket, azzal az indokkal, hogy teltház van náluk. A Spánielmentés egyik lelkes segítője azonban kezébe vette a kis család sorsát, lemondatta a „gazdát” a kutyákról és elvitte őket a Spánielfarmra.

Most állj meg egy pillanatra, tedd a kezedet a szívedre és mondd meg: otthagytad volna őket? Hőségben, kikötve, alultápláltan, tudva, hogy nincs más esélyük!! Így került a kis kutyacsalád a Spánielmentés "Aprajafalvájára", vagy ahogyan ők hívják, a Spánielfarmra. A mama és a picik alultápláltak, így speciális tápszerrel, cumisüvegből etetik őket és megtörtént az első féreghajtás is.

Tündér (mert, hogy ez lett a neve) nagyon kedves kutyus, az átélt szörnyűségek ellenére bízik, engedi, hogy segítsenek rajta és picinyein, és az állatvédők megígérték nekik, hogy erre az Aprajafalvára soha nem teheti be a lábát a gonosz „gazda”! Isten hozott benneteket édes kiskutyák a Spánielfarmon!

Te is segíthetsz ezen a kiscsaládon!

Számoljunk egy kicsit. Tündér hetedmagával érkezett az állatvédőkhöz, tehát szükség van összesen:

- 8 kombinált oltásra,
- 8 veszettség oltásra,
- 8 chipre,
- 8 ivartalanításra
- a piciknek 2 hetente 7 féreghajtásra, egészen 3 hónapos korukig.

Nézd meg a kiscsaládot képeken:

{KEPGALERIA}