Amikor végre az utolsó látogató is kilép a kapun, az őrség helyükre tér, elhalkul a zaj, a város csendes álomra szenderül, a Tower pedig mesélni tudna, mi mindent élt meg a falai között az ember a történelem során.

Állítólag Boleyn Anna szelleme éjszakánként jár-kel a falak között, hóna alatt levágott fejével. Ki ne hallott volna VIII. Henrik második feleségéről, a méltán szépnek tartott, karakteres fiatal nőről, akinek tekintete romba döntötte a brit uralkodó első házasságát. A király szenvedélyes szerelme, amely Boleyn Annához fűzte, a hagyományt megtörve, a pápai befolyást lerázva, mi szerint válni és újraházasodni csakis a pápa engedélyével, megfelelő indokkal lehetett volna, odáig vezetett, hogy szakított a katolikus egyházzal, és felépítette az önálló anglikán egyházat. Azonban Anna túlzott birtoklási vágya, és amiért csak leánygyermeket volt képes szülni Henriknek, kegyvesztetté tette őt a király szemében. Az új feleség-jelölt, Jane Seymour ekkor már a színre került, így Henrik teketória nélkül a Towerbe zárta, majd fejét vetette 1536-ban. Egyszerűen azzal vádolta, hogy saját bátyjával, illetve még számtalan férfival folytatott bűnös viszonyt, és mint boszorkányt, könnyedén eltávolíthatta a trón mellől a vádban érintettekkel együtt. A vesztőhely ma is látszik a Fehér Torony előtti füves részen. Anna teste állítólag jó darabig az emelvényen hevert, majd egy üres ládába helyezték testét és fejét. Nyughelyét valószínűleg ma is a Tower falain belül kell keresni.