A húszas években szinte 180fok-os fordulatot vett az intézmény lakhatási körülménye. Egyre inkább barátságossá, családiassá, lakhatóvá változtatták az intézmény falain belül töltött életet. A női betegeknek szalont rendeztek be zongorával, a férfiaknak pedig társalgót. Működött itt jéggyár, sertéstelep és pékműhely is, akkori igazgatója, Oláh Gusztáv (1910-1925) parkosított télikertet csináltatott, uszodát, teniszpályát, kis színházat létesített. Egészen modern konyhával, központi fűtéssel lett korszerűbb intézetünk. A betegeknek innentől kezdve megengedték, hogy az 50 holdnyi erdős részen, természetesen felügyelet mellett, sétáljanak. Elindították a családterápiát. Ezen időben vált némelyik szobájuk albérletté is, hogy a már kigyógyult, de hontalan betegek is lakhassanak valahol. Kimehettek a városba dolgozni, és a szobáikért felárat kellett fizetniük.

Kép forrása: partyzoo.hu