Ezek után fel is merül a kérdés, mennyire szellemlakták ezek a helyek? Hiszen az állatoknak is van lelkük, szellemük. Ha az emberek visszatérhetnek, ők miért ne? Az viszont könnyen elképzelhető, hogy kutyák és macskák ugatnak, nyávognak, kergetik egymást vagy játszanak. A majmok tovább bohóckodnak, a pacik tovább robognak, a halak meg… tovább… úsznak a levegőben. Majd mikor néhai gazdáik meglátogatják őket, együtt érzőn bújnak oda melléjük, telepszenek ölükbe, mint régen, nyalják meg arcukat, mintha még élnének. Vigasztaló gondolat, nemde?

(Kép: A Helsinkibeli Állattemetőben lévő gyönyörű síremlék Jumbo részére)