4 tévhit a beszédfejlődési zavarokról

Nem azt mondom, hogy nincs szükség szakemberre. Hanem azt, hogy a szülő feladata, hogy tudatosan segítse gyermeke beszédfejlődését. Mi pont ebben segítünk a szülőknek.

Ha a szülő tudatos fejlesztése mégsem elég, és szakemberre van mégis szükség, a fejlesztőpedagógus munkáját is nagyban erősítik a szülő által végzett otthoni foglalkozások.

Lássuk csak, mik azok a leggyakoribb tévhitek, amelyek megnyugtatják a szülőket, ahelyett, hogy hatékony segítségre sarkallnák őket.

„Majd, ha közösségbe kerül, megindul a beszéde. Az óvodában sem késő beszélni kezdeni.”

A valóság: Ez a leggyakoribb és legveszélyesebb tanács. Az a gyermek, aki nem tudja magát kifejezni, hátránnyal kerül a közösségbe. Míg otthon a szülő kitalálta a gondolatait, a közösségben társai és tanárai nem lesznek képesek erre. Az óvodai környezet a megértés hiányában frusztrációt, szorongást, agressziót válthat ki a gyerekből, mert nem tudja megértetni magát. Valamint 3 éves kor előtt a fejlesztés sokkal hatékonyabb, mint utána.

„Mindent megért, így nem lehet beszédfejlődési zavara.”

A valóság: A beszéd megértése (befogadás) és a beszéd „előállítása” két teljesen különböző agyi folyamat. Gyakori, hogy a gyermek tökéletesen érti környezetét, végrehajtja az utasításokat, mégsem képes szavakat formálni vagy mondatokat alkotni. Attól, hogy a megértése ép, a kifejezőkészsége még lehet súlyosan elmaradott.

„A fiúk később kezdenek beszélni, ezért felesleges az aggodalom.”

A valóság: A statisztikák szerint a fiúk beszédfejlődése átlagosan valóban mutathat pár hónapos elmaradást a lányokéhoz képest; a fejlődési mérföldkövek mindkét nemre ugyanúgy vonatkoznak. Ha egy kétéves fiú egyáltalán nem beszél vagy nem használ egyszerű, két szóból álló kapcsolatokat, az nem a neme miatt van. Ha a szülő már mindent megpróbált, beszédfejlesztő játékok segítségével igyekezett szóra bírni gyermekét sikertelenül, akkor szakember beavatkozására van szükség.

„Lassabb, mert kétnyelvű és a kétnyelvű gyerekek később kezdenek beszélni.”

A valóság: A kétnyelvű gyerekek ugyanazokat a mérföldköveket érik el, mint az egynyelvű társaik. A kétnyelvűség önmagában nem okoz valódi beszédfejlődési késést, de a szókincs eloszlása miatt átmenetileg úgy tűnhet, mintha lassabban haladnának. Ha a gyermek szavait a két nyelven együttesen számoljuk, a teljes szókincs általában ugyanolyan gazdag, mint az egynyelvűeké.

Mikor kell aggódni?

Az első szavak megjelenése 2 éves korig normális, de ha 3 éves korig egyik nyelven sem indul el a beszéd, érdemes szakembert felkeresni vagy az imént említett beszédfejlesztő játékokhoz folyamodni.

„Amikor elkezdtünk a programmal játszani, kétéves kisfiam még csak két szót használt: anya és apa – azokat is angolul. Két hét után kezdett szavakat mondani, minden nap valami újat. Annyira örültem neki, hogy felírtam a naptáramba az aznapi új szavait! Hamarosan már mondatokban beszélt. Most a negyedik hónapban vagyunk és már beszélgetünk.”

Moyer Krisztina, kétéves Anyanyelvmegőrzés programunk előfizetője, USA

Valódi beszédprobléma esetén sem javasolt az egyik nyelvet elhagyni; a szakmai ajánlások szerint mindkét nyelvet támogatni kell. Előfordulhat, hogy a gyerekek egy mondaton belül keverik a nyelveket, de ez természetes jelenség, ami később magától rendeződik. Fontos, hogy a szülő ne keverje a nyelveket, és a gyermek számára világos legyen, hogy az adott szó, vagy a használt nyelvtani formula az adott nyelvhez kapcsolódóan épüljön be a gyermek agyába, mivel a gyermek a különböző nyelveket más-más helyre menti az agyában.

Hogyan segítünk?

A SzóKiMondóka már több száz kisgyereknek segített az első szavak kimondásában, a játékos beszédindításban. Minden napra kidolgozott játékterveink segítik minőségi kiadványaink mindennapos használatát. A tapasztalatok alapján a gyermek maga kéri a mondókákat, a szókártyákkal való játékot és a közös olvasást, mert gyorsan lesz sikerélménye és büszke lesz magára a nyelvi fejlődés területén tapasztalható eredményei miatt. Nem utolsó sorban a közös játék a szülőhöz fűződő kapcsolatot is erősíti, amellett, hogy a gyermek hasznos ismereteket szerez a természetről, évszakokról, állatokról, a fizikai jelenségekről és az őt körülvevő világról, is szinte minden nap új szavakat tanul.

Ha külföldön éltek, akkor a Külföldön élőknek menüpontban rendelhetitek meg kétéves programunkat a világ bármely pontjára. Ha itthon neveled gyermekedet, akkor Otthonfejlesztés programunkat ajánljuk, amellyel havonta küldünk új kiadványt a mindennapos játéktervek mellé.

Nem unja meg gyermekem a két év alatt a mindennapos közös játékot?

A tapasztalatok ennek ellenkezőjét mutatják. A program úgy van felépítve, hogy minden nap találkozik új információval gyermeked, minden nap tanul valami újat. Emellett a kedvencek is újra előkerülnek a közös játékok során, így marad egyénileg is érdekes és személyre szabott mindvégig a SzóKiMondóka kétéves fejlesztőprogramja.

„Egy éve, amikor belevágtam a kislányommal a 24 hónapos programba, egy ismeretlen utazásba kezdtünk. A kislányom jelenleg 2,5 éves, úgyhogy a program elején egy kicsit átszabtam a feladatokat, a fejlődési igényeihez igazodva. A program kezdetekor nem beszélt, még csak egy-két szótagot mondott, és ez sokáig így is maradt. A szókártyákat és az egyes modulokhoz tartozó mondókákat használva haladtunk, a mesékből pedig részleteket olvastunk. A „hallgatás és a figyelés” beérett. A korábban sokat hallott mondókákat elmondja és eljátssza, ahogy tanultuk. A szókártyákon lévő képeket teljesen felismeri és ki is tudja mondani, és vannak szavak, amelyeket a betűk alapján is felismer. A meséket, amikor olvassuk, a képhez és a szóhoz érve megkérem, hogy mondja ki, amit lát, és ezáltal kicsit interaktívabbá válik a mese, ő pedig úgy érzi, hogy ő maga is mesél. Meglátásom szerint ez egy időről időre újra “leporolható” tanulási lehetőség, amely igazodik a gyerekek fejlődési igényeihez. Ahogy egyre nagyobbak és kíváncsibbak lesznek, úgy lehet bővíteni a tanulási lehetőségeket, nemcsak a szavak tanulásával, hanem az egyes fejezetek tematikájára építve a környezet és a természet megismerésével.

Köszönetet szeretnék mondani a program alkotóinak azért a sok befektetett energiáért, amelyet ebbe a projektbe fektettek, és hálás vagyok, hogy egy valóban minőségi, használható és játékos oktatóprogramot sikerült megalkotniuk, amelynek mi is részesei lehetünk.

Szabó Anita, Úrhida, a kétéves Otthonfejlesztés program előfizetője, nevelőszülő”