Az egykoron impozáns csarnok belsejében állva, lelki szemeink előtt felsejlik, ahogy beindul a mozgólépcső és elindul felfelé - ahol egykor díszes kalapok és libbenő szoknyácskák ragadták meg a figyelmünket, most azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a felső szinten nem egy másik univerzum vár-e vérünkre szomjazó idegenekkel tele zsúfolva. Üresek az istállók és elhagyatottan állnak a pénztárak, a kilátót perzselő nap már mindenből kiszívta a színt, amit csak kísértetiesebbé tesz a ráülepedett sivatagi por. A sivatagi környezet okozta pusztulást még horrorisztikusabbá varázsolják a lépten-nyomon elhullott madártetemek, és egy korábbi filmforgatás után itt maradt pusztítás nyomai.