A szigeten épült város ugyan szerény, de biztos megélhetést és lakhatást biztosított a japán munkásoknak, így lehetséges, hogy egy időben több mint 5000 állandó lakója élte itt mindennapjait. Aprócska kis otthonaikhoz a sziget lakóinak épültek közigazgatási épületek, a vallásgyakorláshoz pedig szentélyek. A társadalmi élet színhelyeinek a posta, óvoda, mozi, vendéglők, üzletek, illetve szálloda adott otthont. A lakók és a középületek a villamos energiát és az ivóvizet tenger alatti vezetékeken kapták. Ennek az idillinek tűnő, de valójában kegyetlen és veszélyes létnek a széntermelés visszaszorulása és a II. világháború vetett véget.