Hashimán 1959-ben kb. 5300 ember élt, dolgozott, tanult, vezette a háztartást, nevelte gyermekét. A sziget kicsi volt, nem voltak termőföldjei, mindent, amire szükségük volt, oda kellett vinni: élelmet, ivóvizet, ruházatot, szerszámokat. A lakosság az 1960-as években termőföldet hozatott, és beültették a házak tetejét növényekkel. Így próbálták pótolni a szinte teljesen hiányzó zöld területet.

Az utcák olyan kicsik voltak, hogy csak gyalog lehetett közlekedni, nem voltak liftek, a munkások gyalog jártak fel a végtelennek tűnő lépcsőkön, volt, hogy a kilencedik emeletre. A szigeten egy komplett várost építettek fel: óvoda, iskola, kórház, színház és üzletek szolgálták a lakosokat a dolgos mindennapokban, esténként fürdőbe jártak, megvitatni a nap eseményeit, meg tisztálkodni, mivel a lakásokhoz nem tartozott fürdőszoba.