Itt érvényben van az úgynevezett „angyalozás” szokása is, legalábbis régebben mindenképpen. A házak elé lombokból sátrat emeltek, és abban imádkoztak a falusiak. A falubéli kislányok csoportokba verődbe házról házra jártak. A menetet egy csengettyűs vezette, őt a királyné és a két kicsi angyal, a harmadik pedig a kompániában a két Zsuzsanna, akiket szintén két hátulsó angyal követett. Köszöntő éneket mondtak, a háziaktól pedig süteményt vagy pénzt kaptak.

Ám a ma is egyik legismertebb ünneplési módja, a „Sanzienele” megtartása. Sanzienele, azok a szép nők, akik az erdőben vagy mezőkön élnek (kb. mint a nimfák) és a levegőben repülnek. Egy fajta jó tündérek. A helyiek népi öltözéket viselve táncolnak és énekelnek. A lányok virágokat szednek, amiket később átdobálnak a háztetőkön. Akié fennmarad, az hosszú életű lesz. Hitük szerint az kinyílik az égbolt és olyan varázslatos lesz az éjszaka, amikor bármilyen csoda megtörténhet.