A történetnek van egy másik változata is, miszerint Willibrord vándorbotjával megdöngette a földet, ahol azon nyomban forrás fakadt. A csodáért való hálája jeléül Willibrord egy kutat és egy kis templomot építtetett, a helyiek pedig a misszionárius 739-ben bekövetkezett halála után minden évben megemlékeztek jótevőjükről. A hiedelem szerint a kút vize gyógyító hatású, de csak külsőleg szabad alkalmazni.

A templomot 1822 és 1829 között fehérre meszelték, ezzel kölcsönözve neki új külsőt, de hivatalosan csak a II. világháború után kapta meg a Fehér Templom nevet. 2001 óta kizárólag különleges alkalmakkor nyitja meg kapuit és az érdeklődők is csak szombatonként látogathatják.

Ami a kutat illeti, a 19. században szinte feledésbe merült és alaposan megsínylette az idő múlását. 1880-ban Pierre Cuypers tervei szerint felújították és azóta is a templom mellett áll. Ma már nem lehet vizet csapolni belőle, mert a szennyeződés elkerülése céljából 1950-ben elzárták. Ennek ellenére hűen őrzi Willibrord csodatettének emlékét.