A 4. század során a Loulan környékéért felelős Tarim folyó megváltoztatta a folyását. A vízhiány miatt Loulan elnéptelenedett, és elnyelték a vándorló dűnék. A 19. század végéig rejtve maradt, amikor is két egymástól független expedíciót is vezettek erre a területre. Az elveszett oázis városban selyem- és damasztmaradványokat találtak, melyek fényt derítettek a kétezer éves kínai szövési technikára, valamint görög isteneket ábrázoló faliszőnyegeket, melyek bizonyítékul szolgáltak a nyugati és keleti kultúrák keveredésére a selyemút mentén.