Nagy Péter cár és a rovarok

Az orosz cár ki nem állhatta a csótányokat. Még az épületből is kirohant, ha találkozott eggyel. Ha éppen az országot járta, akkor előtte minden szállást kitakaríttatott a szolgáival. Állítólag egyszer egy tiszt faházában volt vendég, és mikor vacsorához ültek, a cár megkérdezte, van-e csótány a házban. „Nem sok” – felelte a tiszt. „Úgy a legegyszerűbb megszabadulni tőlük, ha egy élő rovart a falra szegezünk.” Ekkor a cár megfordult, és meglátta a szenvedő rovart. Érthető módon felkapta a vizet, felképelte a tisztet és kíséretével együtt távozott.