SZEX, SZERELEM

Megcsaltam a párom! Bűnös vagyok?

Aki viszonyba keveredik, még nem feltétlenül rossz ember. Inkább jó ember, aki hibát követett el, és bonyolult, zűrös, veszélyes helyzetekbe sodorta magát. Nem tudott kezelni egy embert, hát belebonyolódott egy szituációba kettővel. Soha nem gondolta volna, hogy ez lesz a vége.

 

És mert rendes ember, éjszakánként ébren hánykolódik, bűntudattal, szorongva, azon töprengve, mihez is kezdjen. Azon tépelődik, miért történt ez vele, hogyan kerülje el, hogy megbántson másokat, akik fontosak a számára, és azért retteg, nehogy eközben elveszítse saját vágyait. Folyton az lebeg előtte, hogy mi lenne a legjobb mindenkinek. Kétségbeesetten próbálja kitalálni, hogyan tehetné azt, ami a legjobb.

A hűtlenség sokat vitatott téma. Az, aki viszonyt tart fent egy harmadik személlyel, csak szeretne találni magának egy kis boldogságot és szerelmet. De teljesen új területre téved, térkép és iránytű nélkül. Végül is a hűtlenség lehet bármi: egy szenvedélyes csóktól a karácsonyi partin kiteljesedett kapcsolatig. A ragaszkodás néha csak szexuális jellegű, vagy csak tisztán érzelmi. Néha egy ismeretlennel a internetről, néha a házastárs legjobb barátjával. Mégis hol húzzuk meg a határt?


Mire jó a viszony?


A viszony talán legjobb módja annak, hogy kiderítsük, mit kezdjünk a szerelemmel az életünkben. Aki viszonyt tart fent úgy véli, hogy talán hiba, de betekintés is – belátja, hogy valami hiányzik, valami nem működik jól, valamin változtatni kell. Ha egyszer elkezdődött, egy viszony akár olyan folyamattá is válhat, melynek során az emberek számot vetnek az életükkel – és ha jól csinálják, jobbá is tehetik azt.


A viszony sok területet lefed


Kutatások támasztják alá, hogy a kapcsolatok túlnyomó részében egyik vagy mindkét félnek egyszer viszonya lesz. A nős férfiak 47 %-a hajlamos viszonyba bonyolódni (érzelmileg és/vagy szexuálisan) valakivel, és a férjes nők 35 %-a. A kutatások kiterjedtek az egyedülállókra is. A 24 és 55 év közötti férfiak több mint fele, és a 25 és 45 év közötti nők egyharmada párhuzamosan két személlyel is viszonyban van. Valahol a legtöbb jó ember, akinek viszony van, mind azon csodálkozik, hogyan került ilyen helyzetbe. Egészen biztosan nem tervezték, hogy ide jussanak. De hogyan születik meg egy viszony?


Egy viszony kibontakozása


A részletek természetesen egyénenként változnak, ám meglepő módon azok a problémák, események és érzések jönnek elő újra és újra, életkortól, háttértől függetlenül. Ez tehát egy általános minta.


Ártatlanul kezdődik


Ezt persze nehéz elhinni, de általában igaz. Tipikusan hűséges kapcsolatban él az illető, de nem boldog. Senki sem keveredik egy másik kapcsolatba, ha az elsődleges boldog és teljes mértékben kielégítő. Talán nagyon boldogtalan, talán csak egy kicsit, mégsem tervezi a félrelépést. Aztán a harmadik valahogy bekúszik a radar képernyőjére. Lehet olyan valaki, akivel együtt dolgozik minden nap. Vagy olyasvalaki, akivel azelőtt soha nem találkozott, akivel szóba elegyedik kutyasétáltatás, vagy edzés után. Az is különbségeket mutat, hogy ki miért vonzódik a hirtelen felbukkant „tényezőhöz”. A leggyakrabban arról van szó, hogy az a dolog, ami az elsődleges kapcsolatból hiányzik, valami, amire az érintett fél ki van éhezve, hirtelen elérhetővé válik ezzel a harmadikkal.


Elkezdődik

Csak egy kis kóstolót akar. Lehet, hogy csak szexről van szó. Általában csak jólesik beszélgetni azzal a másikkal. Bármiről is szóljon, egy része vonzódik hozzá. Egy másik része viszont fél. Megint egy másik része azt mondja: soha. Aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy… nos, ezen a ponton rengeteg variáció létezik. Bárhogy is történik, csak az után veszi észre, hogy átlépett egy határt, miután tényleg átlépte. És ez csodás érzés, hiszen legyünk őszinték, ez olyan határvonal, amelyet vágyott átlépni. De szörnyű érzés is egyben, hiszen tudja, hogy ez megcsalás, és tudja, hogy ő soha nem akart csalfa lenni. Viszont ki van éhezve, gyenge, zavarodott, így hát egyre mélyebbre és mélyebbre hatol az új kapcsolatban.


Folytatás

Mondjuk ki az igazat. Amikor tudatosul bennünk, hogy két kapcsolatunk van egyszerre, van egy bizonyos pont (talán csak egy percig tart, talán hónapokig), amikor úgy tűnik, hogy ez a szerelmi háromszög akár működhetne is. Megoldhatónak ígérkezik, hogy titokban tartsuk házastársunk előtt. Bűntudatunk kezelhetőnek ígérkezik. Valamilyen furcsa módon az örökké tartó most állapotába esünk, amelyet áldásnak érzünk, és úgy tűnik, megoldja minden problémánkat. Sajnálatos módon – ahogyan mindig rá kell jönnünk – a röpke pillanat soha nem tart ötökké! Nem tarthat. Két kapcsolat egy időben természeténél fogva fenntarthatatlan állapot.


A nyomás fokozódik


A viszony ezen szakaszában a jó ember a következőt teszi. Amennyire csak tud, megpróbál nem gondolni rá, mi történik, vagy igyekszik nem foglalkozni vele. Ez addig működik, amíg valami közbe nem jön, és odafigyelésre nem készteti. És valami mindig közbejön! Minden egyes nappal nagyobb a veszélye, hogy a házastárs megtudja. Vagy már rá is jött a házastárs – ez nagyon veszélyes pillanat, ugyanis nagyon nehéz sértetlenül túlélni a hűtlenség felfedezését. Tehát nagyon kockázatos - egy világ tele sebekkel, haraggal, bizalmatlansággal, amelyekkel mind meg kell küzdeni. A házastárs és a család minden bizonnyal hatalmas nyomást gyakorol, hogy a viszony véget érjen. Így a nyomás fokozódik, de valójában az érzelmeitől egy pillanatra sem tud megszabadulni az illető.


Bizonytalanság


Egyrészt talán reménykedik, hogy további életét a szeretőjével töltheti majd. Másrészt lehet, hogy csak akkor kezdi felismerni, milyen drága árat kell fizetni a válásért. És nem csupán anyagilag, hanem érzelmileg és társadalmilag is. Harmadrészt valahányszor arra gondol, hogy visszatérjen a házasságához, valami történik, az a kapcsolat megromlik, és elgondolkodik, vajon miért is kell erőltetni. Negyedszer: valahányszor a gyerekre gondol – ha van -, bűntudata támad, hogy vajon egy válás hogyan hat majd sérülékeny pszichéjére. Így erősödik a nyomás és mélyül a zavarodottság.


Kötélhúzás háromfelé

Oly sok gyanakvás és harag gerjed, mihelyt egy viszony kitudódik, hogy hirtelen háromirányú huzavona veszi kezdetét. Bár az emberek semmit sem szeretnének jobban, mint rendbe tenni életüket, a dolgok dinamikája mégis inkább megbénítja őket.


Megrekedve


Nem csoda hát, hogy a legtöbb „megcsaló” begubózik, amikor nem tudja, mi lenne a legjobb. Egyik kapcsolat sem működik már olyan csodálatosan, és nem lehet eldönteni, ki a hibás, ő, a másik, vagy az átkozott szituáció. Mégis bennragad, mert fogalma sincs, mi mást tehetne, és fél, hogy bármit lép is, csak ront a helyzeten.


Robban a bomba


Tehát addig marad begubózva, ameddig tud, amíg hirtelen fel nem rázza őt valami. Végtére is meg kell fizetni az árát annak, ha az ember olyan, feszültségekkel teli problémát cipel magával, mint egy viszony. Egyszerre két kapcsolat fenntartása elszívja az érzelmi energiáit, így nehezére esik majd, hogy adjon azoknak, akik fontosak számára, és ezt minden kapcsolata megsínyli. Végül felismeri, hogy elviselhetetlen ára van annak, amit tesz. És végig kísérti őt a legfontosabb kérdés: „Mit akarok? Mit is akarok én igazán?. Amellett, hogy azt kívánják, ami mindenkinek a legjobb, vajon mit is akar ő? Kivel lenne együtt szíve szerint? Kivel akarja megvalósíttatni? Hogyan találja meg a kiutat a sok „ha” közül úgy, hogy nem megtagadja azokat, de nem is hagyja, hogy legyőzzék őt?


Válassz, vagy veszítesz!


Az egyik ártalmas kezelése a problémának a bűntudatból táplálkozik. Mivel az érintettek a bűntudattól gyötrődnek, úgy érzik, meg is érdemlik, hogy bűnhődjenek. Ebből fakadóan pedig sorozatosan rossz döntéseket hoznak, bolondságokat cselekszenek, és végül meg is bűnhődnek. Sajnos eközben nem egyedül az ő életük megy tönkre.


A másik ártalmas mód, ahogyan kezelik ezeket a kérdéseket, az, hogy nem tesznek semmit. Sok szempontból az tűnik a legegyszerűbb, legvonzóbb megoldásnak, ha az érintettek kivárnak. Hiszen azt tették eddig is, és működött. De nem bolondok. A stressz és a félelem a bennük lakozó józanészből ered. Tudják, hogy vékony jégen táncolnak, bármelyik percben beszakadhat alattuk. Egy eltévedt e-mail, egy rosszul időzített telefonhívás választja el őket a katasztrófától. Így tisztában vannak vele, hogy mennyire illik rájuk a szóhasználat: válassz, vagy veszítesz. Ha nem tisztázzák a dolgokat sürgősen, ha nem hozzák meg a nagy döntést, éppúgy el is veszíthetik az összes lehetőségüket, amelyekre számítottak. Házastárs, szerető, még akár a gyerekek is eltávolodhatnak tőlük.


Elmondjuk, vagy ne?


Ne!!! Akkor se, ha konkrétan neked szegezik a kérdést. A legtöbb ember azért vallja be, mert úgy érzi, ezzel javíthat a bűnén. De hogyan is lehetne kevésbé bűnös valaki, ha szörnyű fájdalmat okoz a másiknak, márpedig a vallomással ezt teszi. Hogyan lehetne kevésbé bűnös az, aki egy másik embert a fájdalom, a szenvedés, a bizonytalanság és a bizalmatlanság állapotába taszít, hogy az nem képes többé biztonságban érezni magát? Hogyan könnyítene a bűntudaton,l ha kiteszi kapcsolatát egy lehetséges pusztító robbanásnak? Nos, az őszinteség nagyszerű dolog, de elvont erkölcsi norma. Ha valaki bevallja, hogy viszonya van, azzal igenis bántja a másikat. Jobban, mint hinné. Ha olyan sokat számít neki az őszinteség, akkor inkább válassz, ki az igazi, kivel akarsz élni, kötelezd el magad mellette, és szenteld életed hátralévő részét a legőszintébb kapcsolatnak. De pusztán a viszony bevallása az a típusú őszinteség, amely szükségtelenül pusztító. Ez egy olyan terület, ahol az igazság sokkal többet árthat a jövő szempontjából.
Egyedül akkor kel bevallani a viszonyt, ha a lebukás a küszöbön áll. Ha egyértelmű, hogy le fogsz bukni, akkor jobb, ha elsőként inkább te magad mondod el.

Merre tovább?


A „Válassz, vagy veszítesz!” azt jelenti, hogy ki kell találnod, mi a legjobb mindenkinek, mielőtt lelepleződsz. Igen ám, de itt jön a következő nehézség: hogyan is vedd észre, mi a teendő? Akinek viszonya van, hirtelen furcsa dinamikájú helyzetben találja magát. A tétlenség és tehetetlenség periódusai váltakoznak olyan időszakokkal, amikor őrülten próbálja kitalálni, mi lenne a legjobb. Néha azt érzi, azzal akar lenni, akivel éppen abban a pillanatban van. Olykor az után vágyakozik, akivel éppen nincs abban a pillanatban. Az érzelmi libikóka gyötrő időszakaiban gyakran beszél a barátaival, de azok tipikusan ellentmondó válaszokat adnak. És így folytatja, keresi a választ. Majd kimerülve újra belesüllyed a semmittevésbe. Ide-oda, mint az inga, az érdektelenségből a pánikba, a pánikból az érdektelenségbe. De egyik állapotban sem találja a választ. Hol vannak hát a válaszok?


Megbánástalanítani a jövőt


A válasz abban rejlik, hogy érdemes tanulni más emberek tapasztalataiból, miképpen kell megbánástalanítani minden egyes következő lépést. Attól még nem ostoba valaki, ha nem tudja, hogyan csináljon valamit. Az az ostoba, aki nem hasznosítja mások tapasztalatait. Persze ha nem tudja hasznosítani, az más eset. A lényeg az, hogy minden egyes lépést biztosítani kell a későbbi megbánás ellen. Hajlamosak vagyunk arra koncentrálni, mi a helyes vagy mi a legjobb. De ha minden beborul, az egyetlen megoldás az, ha egyszerre csak egyet lépünk, és minden lépésnél meg kell kérdeznünk magunktól, mit is kell tennünk azért, hogy a legkevésbé vezessen megbánáshoz. Akkor a dolgok a legnagyobb valószínűséggel rendben lesznek.


Túllépni a bűntudaton


Válaszolj őszintén az alábbi kérdésekre:

1. Általánosságban bűnösnek érzed magad amiatt, hogy megbántod a környezetedben lévőket?
2. A viszonyt illetően mennyire tartod fontosnak, hogy a legjobb megoldást találd meg, minden érintett számára?
3. Egyszerűen csak részt akarsz kapni a szerelemből és a boldogságból? Azt kívánod, bárcsak mindenkinek része lehetne benne?

Amennyiben igennel válaszoltál mindhárom kérdésre, úgy biztos lehetsz benne, hogy a legjobb szándék vezérel, és épp ez az, ami frusztráló. Előtted nem titok, komoly a veszélye annak, hogy bajt keverj magad körül. Ezért szorongsz, hogy rossz emberré válhatsz. Ezért érzed magad bűnösnek, ezért szégyelled magad. Pedig nem kellene.


Miért nem segít a bűntudat?

Azért kell feltétlenül megszabadulni a félelemtől és a bűntudattól, mert mindkettő megbénítja az embert, bolondot csinál belőle, arra kényszeríti, hogy rossz döntéseket hozzon. A dolog a következőképpen működik. A bűntudat és a szégyenérzet fájdalmas. És mind mindenfajta fájdalom, rengeteg energiát és fokozott figyelmet emészt fel. És mielőtt erre rádöbbennél, az a legfontosabb célod, hogy mindent megtegyél a bűntudat és a félelem minimalizálása érdekében. Ez arra ösztönöz, hogy meggondolatlan lépéseket tegyél. Hogy miért baj ez? Azért, mert ez azt jelenti, hogy túl sebezhető vagy másik irányba, de nem azért, mert ez a legjobb mindenkinek, hanem mert már nem bírod tovább elviselni a bűntudatot és a félelmet.


Elengedni a bűntudatot


Vegyél hát egy nagy levegőt, és engedj ki magadból minden bűntudatot, amelyet érzel. Ismételgesd magadnak: „Talán hibákat követtem el, de a szándékaim jók, és ezért jó ember vagyok.” Ragaszkodj a szándékaidhoz, találd meg a szerelmet anélkül, hogy alaptalanul megbántanál bárkit is. Ha a szándékaidra koncentrálsz, azzal tudatosíthatod őket. Ez további támaszt és megerősítést jelent majd, hogy biztos lehess abban, hogy az út, amelyet választottál, mentes a megbánásoktól. Minden útelágazásnál azt az ösvényt választod majd, amely a legkevésbé vezet megbánáshoz, és minden rendben lesz.

Van még valami, amire szükséged van a továbblépéshez. Meg kell értened, hogyan kerülhetett egy ilyen okos, jó ember, mint te, ebbe a helyzetbe. Majd látni fogod, talán mindvégig tudtad, mit teszel. Ezért olvasd el feltétlenül ezt a könyvet:

Mira Kirshenbaum - Amikor a hűségesek hűtlenkednek
Hangoskönyv Kiadó


Hogyan lehet két ember között választani?
A már nálunk is ismert pszichiáter, párterapeuta több száz olyan férfival és nővel beszélgetett, akik előre megfontolt szándék nélkül keveredtek titkos viszonyba, és életük fenekestül felfordult. Mi a teendő, amikor a hűtlenség rányomja bélyegét mindennapjainkra? - kérdezte tőlük Mira Kirschenbaum, s kérdezi most is, az Amikor a hűségesek hűtlenkednek című könyvében. A szerző 17-féle típusú viszonyt mutat be - például a véletlent, a bosszúállót, az egyéniséget kibontakoztatót, az elterelőt, a házasságot felmelegítőt-, amelyek közül mindenki megtalálhatja a helyzetére illőt. A terapeuta arra biztat, hogy őszintén válaszoljunk a legalapvetőbb kérdésekre: Mi hiányzik a jelenlegi kapcsolatból? Hogy lehet dönteni két ember között? Miközben végigvezet társkapcsolataink és érzelmi életünk tisztázásnak hat szintjén, valódi támogatást nyújt azoknak a nőknek és férfiaknak, akik a kettős kapcsolat csapdájában vergődnek. Minden szükséges segítséget megad, hogy szorongásainkat, szégyenérzetünket és sérelmeinket legyőzve a legmegfelelőbb partner mellett találjuk meg a boldogabb, kiegyensúlyozottabb, szilárd kapcsolatot.



Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL