A Wawel sárkánya

A Wisła folyó partján, a Wawel nevű domb aljában, van egy kis falu. Itt játszódik a történetünk. Ebben a kis faluban éltek a lechek (vagyis a későbbi lengyel nemzet) és élték a mindennapjaikat.
Itt élt a fiatal Krakus avagy Krak herceg már többször is bizonyította bölcsességét. A helyi városi legendák szerint a település melletti domb egyik barlangját ősidők óta egy sárkány bérelte, aki már elég hosszú ideje alszik ugyan, de ha valaki felébreszti, az komoly károkat fog okozni az egész vidéknek minden tekintetben. A gyíkszerű, rövid lábú, éles fűrészfarkú lény volt, amely éjszakánként a falvakat járta és a baromfiállományt, kerteket, földeket tönkretette. Krak elrendelte, hogy a barlang bejárata elé mindenki élelmet vigyen, ám ez is kevésnek bizonyult és a sárkány tovább garázdálkodott a környéken. Végül egy leleményes cipészmester - Skuba Dratewka - egy birkabőrt kitömött szurokkal és kénnel, amit a sárkány megevett és szörnyű szomját oltva a Visztula folyóhoz ment, ahol olyan sokat ivott, hogy végezetül nagy robajjal szétrobbant. Krakus a lányát a cipészhez adta, aki éveken keresztül varrta a cipőket a sárkány bőréből.

A legenda másik változata szerint a sárkány békében élt a barlangjában, egészen addig, amíg Krakkó városa évente háromszáz ifjú szüzet adományozott neki. Miután ezt megtagadták, elkezdte pusztítani a vidéket, majd a legenda előző változathoz hasonlóan itt is egy cipészmester ölte meg.