A kísértetjárta baba

“Ez még azelőtt történt, mielőtt megszülettem volna, de a szüleim számtalanszor mesélték el nekem. Amikor az anyám terhes volt a testvéremmel (aki most 21 éves), kapott egy porcelánbabát a babaváró bulin a barátaiktól. A nagymamám már akkor megérzett valamit és szörnyen utálta azt a babát. Azt mondta anyámnak, hogy ez nem lesz jó sem neked, sem a babának. Pár hónappal később a nagymamám elhunyt, és sohasem láthatta meg az unokáját. A porcelán babát pedig az egyik szekrény tetejére rakták egy kosárba. Miután a húgom megszületett, egyik éjjel, édesanyám egy furcsa csattanást hallott a bébimonitoron keresztül. Gyorsan átrohant a szobába, és mikor látta, hogy a húgomnak nincs semmi baja, hálát mondott az égnek. A testvérem mélyen aludt, azonban a baba összetört és darabjai teljesen beterítették a padlót. Érdekes a módon a kosár ugyanott volt, a szekrény tetején. Anyám ekkor megszólalt, a levegőnek intézve a szavait: „Anya, most már meglátogattad az unokádat, úgyhogy szabadon elmehetsz. Menj békével!”. Ekkor egyszer csak meghallotta a nagymamám suttogását, és azóta is, ha erről kell beszélnie, megborzong és könnyezik. Azt mondta, hogy nem értette pontosan, mit is mondott neki akkor, csak annyi bizonyos, hogy a nevét mondta, és az, hogy „szeretlek” - spanyolul.