400 bőröndöt találtak a Willard Elmegyógyintézet ódon padlásán Hátborzongató fotók a lakók életéről

A Willard Elmegyógyintézet 1869-ben nyitotta meg kapuit 45 percre Ithaca városától a krónikus mentális betegségekben szenvedő betegek részére. Végül 1995-ben az állam bezárta az elmegyógyintézetet, mert nem volt elég pénz a finanszírozására. Az olyan alkalmazottak kapták a feladatot, hogy kitakarítsák az épületet, mint például Beverly Courtwright. Courtwrightnak, akinek családja generációk óta a kórházban dolgoztak, keserédes élmény volt. Courtwright találta meg a padláson a bőröndgyűjteményt, és amik titkos tartalommal bírtak, amelyek felfedték a betegek múltját, szenvedélyeit és személyiségét.

Virginia W. csomagja

A 400 bőrönd az 1910 és 1960 között beköltözött egykori lakók tulajdonát képezték. Ha valaki elhalálozott, a személyzet a holmijait nem kidobta, hanem abba a bőröndbe gyűjtötte, amivel a beteg érkezett. Mivel a betegek átlagosan 30 évet töltöttek az intézményben, annak sem volt sok esélye, hogy hozzátartozóik visszakaphassák a rokonuk bőröndjét.

Flora T. csomagja

 Az Albany-i New York-i Állami Múzeum kapta a bőröndöket, és Jon Crispin fotográfust nevezte ki a bőröndök és azok tartalmának megörökítőjévé. „A Willard bőröndöket 2011 márciusában kezdtem fényképezni, és 2015 novemberében fejeztem be. Ez egy hatalmas gyűjtemény.”

Frank C csomagja (Mit keresett a csomagjában egy pisztoly?)

"Nagyon szerencsés vagyok, hogy a fotókon keresztül megoszthatok valamit Willard lakosainak életéről, azon kívül, hogy intézményesítették őket a mentális betegségre." - mondja Crispin

" A New York-i Állami Levéltár az 1860-as évek óta minden Willard-betegről teljes körű orvosi nyilvántartással rendelkezik. Dr. Karen Miller költő és pszichiáter, hozzájutott az iratokhoz. Ő és én gyakran beszélünk a bőröndök tulajdonosairól. Én az embereket azon keresztül ismertem meg, amit a Willardba vittek és nem a róluk alkotott diagnózis alapján.”

Peter L csomagja

Ugyanakkor nem árt tudni, hogy akkoriban az ilyen intézmények feladata inkább a betegek elkülönítése és őrzése volt, és nem maga a gyógyítás. Sokszor a családok lemondtak a rokonukról, mert nem tudták gondozni és inkább az ehhez hasonló intézménybe adták őket. Ha mégis gyógyítani próbálták az embereket, akkoriban abból nem sok jó származott és inkább kínzás számba ment. Pedig a betegek hittek abban, hogy csak rövid időre kell beköltözniük az intézetbe, ám az igazság az volt a legtöbb esetben, hogy aki bement, az többé nem jött onnan ki.

Ez a bőrönd Frank C-é Brooklynból, aki az amerikai hadsereg veteránja volt

Nagyjából 50 000 beteg lelte halálát az intézmény falai között, akiknek testét az intézménnyel névtelen sírokba temették az ingatlan területén.

Carlos S csomagja

A helyi legendák szerint a lakók közül senki nem hagyta el a Willardot. A nyugtalan szellemeik még mindig a folyosókon kísértenek.

A csomag tulajdonosa Dmytre nevű férfié, aki 1953-ban költözött a kórházba, és 24 éven át ott ragadt.

További bőröndök: