Már a görögök is jól ismerték a tenger lányait, kiknek apja Néreusz, anyja pedig Dórisz. A néreiszek kék hajú, a tenger mélyén élő nimfák, akiket később hibásan neveztek sziréneknek. A szirén szó eredetileg ugyanis azokat az emberfejű madarakat jelentette, akik rendszerint zaklatták a tengerészeket. Plinius, 1. századbeli római polihisztor, leírásai alapján a „szirének” testét mindenhol pikkelyek fedik. Állítása szerint látni véltek egy haldokló „szirént”, kinek szomorú éneke könnyeket csalt mindenki szemébe. Ám „szirének” nem csak nők lehetnek. Léteznek tengeri férfiak is, kiket a görög hagyomány tritónoknak hív. Pausanias (i.e.2.század) állításai szerint a tritónok testét kemény pikkelyek borítják, hajuk moszatból van, orruk, szemük emberi, de szájuk szokatlanul mélyen öblös, két lábszáruk pedig összenőtt, s olyan akár a delfinfarok. 1215-ben két izlandi krónika is említést tesz ilyen férfiakról, kiket úgy neveznek: haffstramb. A haffstrambok feje fent hegyes, vállaik végén pedig kis karcsonkok találhatók. Női párjuk nagy mellekkel, ámbár ritkás hajjal rendelkező, félig ember félig halszerű lények. Kolumbusz Kristóf naplójából tudhatjuk, hogy maga a nagy felfedező is találkozott ezekkel a csodás teremtményekkel, bár: „… korántsem voltak olyan szépek, mint az öreg Horatiusnál.”