A tengeri óriáskígyók szintén hírhedtek voltak a maguk idejében. A legismertebb történet talán nem más, mint a trójai faló története. Tudjuk, hogy a trójaiak mit sem sejtve, a legnagyobb naivitással fogadták a görögök ajándékát, egy hatalmas, fából készült lovat. Egyetlen ember volt a városban, aki ellenezte a ló behozatalát, Laokoón. Mikor Laokoón áldozatot mutatott be Poszeidón (tenger istene) tiszteletére, a tengerből két vérvörös tarajú, vérben forgó szemű óriáskígyó emelkedett ki, akik megölték a trójai papot s annak két fiát. Olaus Magnus, svéd történetíró, 1554-ben keletkezett művében említést tesz egy óriás tengeri kígyóról, melynek hossza vagy 200 láb (60m), vastagsága pedig 20 láb (6m). A fenevad általában a falusiak birkáit, teheneit, disznóit ragadja el, de nem ritka, hogy nyílt vizekre merészkedve fenyegetést jelent a tengerészek számára. 1848. október 11-én, az eddig csak tengerészek között élő legendás történetekből, szinte valóság lett. Egy angol hadihajó ugyanis testközelből láthatta a tengeri rémet. A Kelet-Indiából érkező hajó tengerészapródja egy hatalmas, sötétbarna színű, már-már a lovakéhoz hasonló sörénnyel rendelkező óriáskígyóhoz hasonló lényre lett figyelmes. Becslések szerint az állat óránként 12-15 tengeri mérfölddel haladt egyenesen előre, elhúzva a hadihajó mellett. Ráth-Végh István művelődéstörténeti szakíró szintén foglalkozott az óriáskígyó legendáival, s végül arra a következtetésre jutott, hogy a tengeri világ még rengeteg titkot rejt magába. Ugyanilyen rejtélyesek a sellőkkel és szirénekkel kapcsolatos fantasztikus történetek.