Emberek, akik látni vélték a jetit

1889: L. A. Wadell brit tiszt Indiai útja során egy hatalmas lábnyomot talált a hóban. A helyiek később elmesélték neki, hogy amit látott az egy emberszerű lény nyomai, aki sokszor megtámadja az ott lakókat.

1913: Kínai vadászok állításuk szerint egy emberszerű lényt fogtak el, aki öt hónap fogság után elpusztult. A szörny hatalmas erővel bírt, fekete majomszerű arca volt, testét ezüstös szőr borította.

1914: J. R. P. Grent erdészeti katonatiszt Szikkim területén talált szintén hatalmas lábnyomokat a hóban.

1921: Egy brit hegymászó expedíció tagjai a Mount Everest északi oldalán vettek észre tőlük távolabb furcsa alakokat, akik hamar el is tűntek, ám a nyomuk ott maradt: emberszerű hatalmas lábnyomok bizonyították a jelenlétüket a hóban.

1923: Alen Cameron néhány hatalmas alakot vélt felfedezni a Mount Everesti expedíciója során. Látta, ahogy egymás mögött menetelnek, fenn a hóhatár feletti térségben. Két nappal később csapatával ők is elérték a helyet, ahol furcsa nyomokat találtak.

1925: N. A. Tombazi görög fotós a Himalájában egy addig nem látott lényt vélt felfedezni:
„Pontosan úgy nézett ki, mint egy emberi alak, éppen néhány törpe Rododendron bokor közül húzkodott ki valamilyen gyökereket."

1936: H. W. Tilman expedíciója során a Mount Everest leejtőin talált furcsa lábnyomokat.

1953: Sir Edmund Hillary a Mount Everesti expedíciója során, a hegycsúcstól nem messze látott elmondása szerint egy három méter magas, két lábon járó lényt, amely a hóban lépkedve egyszer csak megállt, rábámult, majd továbbfolytatta útját.

Az áttörő kutatás

2014. július 2-án a Proceedings of the Royal Society B című biológiai tudományokkal foglalkozó rangos folyóirat megjelentetett egy, a Jeti létezésével foglalkozó tanulmányt, mely azért is volt meglepő, mivel ez a tudományos szaklap azelőtt soha nem foglalkozott szóbeszédeken alapuló lényekkel.

A tanulmányban olvasható, hogy Sykes kutató 57 jetiszőrnek vélt mintát vizsgált meg, melyeket különböző múzeumoktól, gyűjtőktől kért el. Ezek a szőrszálak 2-4 cm hosszúságúak voltak, és a különböző szűrővizsgálatok után 37 olyan minta maradt, amely feltehetően a lénytől származik. A megmaradt szőrmintákat alaposan sterilizálták. Ezek után a szőrszálak mitokondriális DNS-ét vizsgálták. Az eredmények alapján a 37 mintából hetet nem tudtak elemezni, a többi pedig már ismert állatoktól származott (ló, medve, szarvas, farkas, mosómedve, egy esetben emberi szőrszál).

Ám két minta mégis furcsán különbözött a többitől. Ezek Indiából, illetve Buthánból származtak. Az indiai szőrszál aranybarna volt, a butháni pedig vörösesbarna. A kapott adatok alapján pedig kiderült, hogy ezek a minták nagyban megegyeznek egy mára már kihalt jegesmedve genetikai állományával. Ez a jegesmedve a jégkorban élhetett, és a ma élő jegesmedvéktől lényegesen különböző a genetikai felépítése.

Bryen Sykes kutató szerint vagy egy eddig ismeretlen medvefajtól származnak a minták, vagy már meglévő medvék kereszteződéséhez köthetőek. Ha az utóbbi felvetés bizonyul valósnak, akkor ez a faj a barnamedve, és a jegesmedve szétválását követő időszakból származhat. Viszont ezek alátámasztásához még jó néhány kutatásra van szükség.