Luca neve a fényt jelentő latin „lux” szóból ered. Nálunk ez Szent Lucát testesíti meg, a szűz mártírt, aki a világossággal, és a fénnyel áll kapcsolatban. A legenda szerint Lúcia nemesi családból származó fiatal lány, aki elzarándokolt Cataniába a vérfolyásban szenvedő édesanyjával, Szent Ágota sírjához, abban a reményben, hogy gyógyulást kérnek anyjának, ami ráadásul be is következett. Sőt, utána Szent Ágota még meg is jelent álmában és felajánlotta neki a keresztséget. A csodáért cserébe Lúcia úgy döntött nem megy férjhez a kijelölt férfihoz, inkább szüzességi fogadalmat tett, és hozományát szétosztotta a szegények között. Ámde a vőlegénye ezt némileg zokon vette és bosszúból a bíróság elé állíttatta, ami pedig megkínozta a szegény lányt. Végül egy bordélyházban akarták meggyalázni, ám érdekes módon Lucia testét még az ökörfogat sem tudta elmozdítani a helyéről. Miután nem jött össze a leány megbecstelenítése, jobb híján máglyára küldték, csakhogy a tűz sem fogott rajta. Ezért átdöfték egy karddal a torkát. A poén az, hogy ekkora sem halt meg íziben, mint ahogy ilyenkor már illő volna. Fortélyosan csak akkor volt hajlandó kilehelni a lelkét, miután feladták neki az utolsó kenetet.