Időjárásdémon: sárkány

A tarajos kígyó avagy szárnyas kígyó olyan szárnyas, pikkelyes, hosszú karmú sárkány, amely lángot vagy szikrát ad ki magából. Színe lehet fehér, fekete, vörös, kék vagy tarka. Leginkább mocsarakban, vizes réteken, tavak közelében található meg, ritkábban barlangban vagy faodúban.

Az egyik ismert sárkányunk a föld alatt él, egész pontosan leggyakrabban egy templom alatt és az egészen kicsitől, akár óriási is lehet. Amikor előbújik, összedől a templom, vagy árvíz, földrengés keletkezik és elpusztítja az embereket és az állatokat.

Mégis, a magyar néphit legismertebb sárkánya mocsaras, vizes helyeken él, és az időjárással (jégeső, vihar) kapcsolatos, óriási, vörös pikkelyes gyíkszerű lény, amelynek lehet szárnya, sörénye, olykor négy lába is.

Azt tartják, hogy a sárkány halból, kacsából, rákból, halból vagy még inkább kígyóból születik. Rejtett helyen nő fel, vagyis tóban, gödörben, kútban, barlangban vagy faodúban. Hét vagy tizenhárom évig tartózkodik itt kígyó alakban. Éhségét, szomjúságát sárkánykő nyalogatásával csillapítja. Azután innen hívja elő és kantározza fel a garabonciás, az ifjú, aki meglovagolja a sárkányokat.

Orkán, felhőszakadás, jégeső, árvíz okozását tulajdonították magának a sárkánynak, mint például mikor ki kell a vízből, vagy éppen leszáll és esőfüggönnyel borít be mindent.