A síró gyerek

San Francisco és Cheyenne között vezettem, amely körülbelül egy 16-20 órás autóút az időjárástól függően. A második alkalommal, amikor éjjel vezettem, a kamion furcsa hangokat adott ki. Úgy hangzott, mintha elütöttem volna valamit és beszorult. Körülbelül hajnali két óra lehetett, amikor lehúzódtam egy jól megvilágított pihenőre. Felébresztettem a haveromat, aki egész végig aludt és elmagyaráztam neki a helyzetet, majd egyszer csak egy gyerek sírását hallottuk. Érdekes, de nem volt ott autó miénken kívül, de azért körbenéztünk, mert halottunk már rémtörténeteket gyerekrablókról. Úgy tűnt, mintha a női mosdó felől jönne a sírás, de senki sem volt odabent. Felkapcsoltuk a lámpákat, és teljesen üres volt a hely, ám a zokogás nem maradt abba. Amikor a barátom kinyitotta az ablakot, akkor a csend lett, és amikor újra becsapódott az ablak újra kezdődött a sírás. Persze ekkor már kirohantunk a mosdóból, egyenesen a kocsi felé. Elmentünk egy másik pihenőre, ahol egy darab vörös és ezüst fémdarabot találtunk a kocsi aljában, de nem tudtuk kivenni. Pár nappal később egy szerelő haverom állapította meg, hogy egy gyerekbicikli darabja szorulhatott a kocsiba.