Van lelkük az állatoknak?

Az állatokat hagyományosan nem ugyanolyan lelkük van, mint az embereknek. Számos vallás, beleértve a katolicizmust, azt tanítja, hogy az állatok képesek érzékelni, de nem kapnak isteni megbocsátást, bűnbocsánatot vagy örök életet, ahogyan az emberek. De az 1960-as vagy 1970-es években VI. Pál pápa egy fiúnak mondta: „Egy nap újra meglátjuk az állatainkat Krisztus örökkévalóságában. A Paradicsom minden Isten teremtménye számára nyitva áll. ” A fiú gyászolta az elveszített kutyáját.

Az egyház leghosszabb ideig uralkodó pápája, IX. Pius pápa nemcsak azt állította, hogy az állatoknak nincs tudatuk, de megpróbálta megállítani az állatokkal szembeni kegyetlenség megelőzésével foglalkozó olasz társaságot Majdnem egy évszázaddal később II. János Pál pápa nem értett egyet ezekkel, és szerinte az állatoknak nemcsak lelke van, hanem Isten számára ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint az emberek. Majd XVI. Benedek pápa újra azt mondta, hogy állatoknak nincs lelke. Viszont Ferenc pápa megjegyzései arra utalnak, hogy az állatok lelkei igenis az égbe mennek. Az érv néhány okból problematikus. Az a javaslat, hogy minden állatnak lelke van, a szúnyogokat ugyanolyan szintre emeli, mint a szeretett kutyáinkat és macskáinkat, és ez arra késztet bennünket, hogy azon gondolkodjunk, vajon mindegyiket ugyanúgy kellene-e kezelni. Ugyanez vonatkozik az állatokra is, amelyeket megeszünk. Ha a tehénnek lelke van, és a mennyben találkozik velünk, akkor a steak-szerelmeseinek magyarázatot kell adniuk.