Pesti barátnőmet vidékire cserélném...

Jelentem, a mérkőzést magabiztos játékkal, simán nyerték a vidéki lányok! Persze azért fővárosi társaik ne lógassák a fejüket, hiszen egyrészt nem releváns értékítélet az, ami lentebb lesz olvasható, másrészt azt a falkai tagjai is siettek leszögezni: ők csak a saját tapasztalataikról és meglátásaikról beszéltek, eszük ágában sincs általánosítani, hiszen tudják, mindegyik cicushoz másként kell közelíteni. Az eszmecsere lejegyzőjeként voltam annyira szerencsés, hogy meghallgathattam a Duna egyik, illetve másik partjáról érkező véleményeket, és tényfeltáró nyomozásom során megszólaltattam fővárosi és még azon is túl élő uraságokat. Mert hát nagy az átjárás a különböző városok között, így aztán bárki összeakadhat bárkivel – és valószínűleg nem azzal kezdik az ismerkedést, hogy a másik lakcímkártyáját méregetik. De én most nem is szaporítanám tovább a szót, következzen maga a lényeg, azaz néhány vallomás arról, hogy Pasiszemmel miért is tartjuk többre a vidéki lányokat. Na jó, azért nem mindig, és nem mindenben…

Látod szívem, ezt hívják fakanálnak…

Azt felesleges lenne hosszan fejtegetnem, hogy a férfit nem házimunkára teremtette az ég, ezért aztán párválasztása során jól megnézi azt, hogy vajon a nő gumikesztyűvel markolja-e meg a porszívócsövet, illetve, hogy a konyhai tudása túlmutat-e egy háromtojásos rántotta elkészítésén. Úgy tűnik, a versengésből – ha szoros küzdelemben is -, de a Budapesten kívüli fruskák jönnek ki jobban. „A pestiekkel szemben ők sokkal gyakorlatiasabbak” – állította elsőként a meginterjúvoltak közül Geri. „A mindennapi dolgok terén sokkal gyakorlatiasabb, határozottabb és szorgalmasabb egy vidéki barátnő. Bevásárol, takarít, korán kel, nem lustálkodik, szóval ebből a szempontból mindenképp érdemes velük kezdeni”. Ezt egészen hasonlóan látja Berci is, aki ráadásul nem is fővárosi, sőt, egyetemre is vidékre járt. „Egyetértek azzal, hogy a vidéki lányok háziasabbak, családcentrikusabbak. Ott még van valami, amit jó és házias neveltetésnek hívnak. Pesti csajoknál ritkábban futottam össze olyannal, aki főzött, mosott, vasalt volna. Minden férfiban ott szunnyad a családapa, aki mellé megfelelő asszony kell. Ebből a szempontból a vidéki lányok mindenképpen szimpatikusabbak”. De még mielőtt a fővárosi dámák felháborodottan fogalmaznák meg a melegebb éghajlatra küldő hozzászólásukat, Tibi a védelmébe vette őket. „Volt olyan vidéki csajom, aki azt sem tudta, a serpenyő melyik végét kell megfogni, míg a mostani, budapesti barátnőm költeményeket tud összedobni a konyhában” – hangzott a védőbeszéd, és amúgy ezen felül sem árt vigyázni a nem pesti Hölgyekkel…

Ha elkaplak, beházasítalak!

Domi barátom a háziasság kérdéskörét rögtön a közös otthonban felmerülő feladatok elvégzésére vetítette le, mert ahogy mondja: „Pesten teljesen más életvitel van, mint vidéken. Ott a megismerkedést hamar követi az összeköltözés, majd az eljegyzés, aztán meg a házasság. És mindez már 20 év körüli korban lezajlik”. Szavai közül főleg az összeköltözés csengett még sokáig a fülekben, és például Gerinek nem túl kellemes emlékei vannak erről. „Mivel ezek a lányok vidékhonból szakadnak Pestre, ezért nekik létfontosságú, hogy összeszedjenek valakit abból a nemes célból, hogy megosszák a lakhatás költségeit. Tehát ha nem figyelsz, pikk-pakk ott találod magad egy közös albérletben…” – tapasztalta meg mindezt saját bőrén a cimbora, ám végül szerencsésen megmenekült a bekebelezni készülő sárkány karmai közül.

Ellenpólusok

A téma kapcsán Ati élt egy egészen egyedi meglátással, ugyanis ő nem a pest kontra vidék elemzésbe szállt be. „Sokfelé ismerkedtem már, és ezekből a tapasztalatokból kialakult egy elképzelésem. Szerintem a keleti és a nyugati országrész között is óriási különbségek vannak a női társadalmon belül! A keleti végről érkezett csajok ugyanis bevállalósabbak. Mintha keményebb körülmények között nőttek volna fel, és mintha tudnák, hogy előbb kell villantaniuk a lényeget ahhoz, hogy megfogják a srácot. És ezt meg is teszik! Persze én is tudom, hogy ez így önmagában általánosításnak hangzik, és ezért meg is jegyezném, hogy azért mindenhol vannak rendes lányok…” – tette még hozzá vigyorogva a megszelídült Casanova.

Őszintén: mire hajtasz?

Ha az összeköltözés kapcsán úgy is tűnt, hogy a fővárosi fehérnép a nyomába ér a nem egyessel kezdődő irányítószámú társnőiknek, elég volt csak a szemtől szembe tanúsított viselkedést, no meg a befűzhetőséget bedobni közös prédának, és a tagság máris a vidéki amazonokat hozta ki győztesnek. „Nekem feltűnt az is, hogy a vidéki lányok őszintébbek” – folytatta Attila. „Mindez igaz rájuk a kapcsolatépítés és a szex terén is. Lehet, hogy hamarabb ágyba lehet vinni őket, de nem feltétlenül azért, mert könnyűvérűek, hanem mert ha tetszel neki, és kedvük is van hozzá, akkor miért ne! A pesti csajok a nagyvárosi rutinból adódóan sokkal dörzsöltebbek. Ők hamarabb mennek a lóvéra, és csak nagyon muszájból állnak le kevésbé nagypályás fickókkal”. A vélekedéshez csatlakozott Tibi is, akinek érvelése azért is mérvadó, mert nem Budapest szülötte. „Az való igaz, hogy a vidékiek jóval egyenesebbek, illetve talán kevésbé felületesek, ugyanis nem úgy nőttek fel, hogy azért csúfolták őket, mert nincs eléggé márkás és drága ruhájuk. Pesten bulik terén az a divat, hogy a csaj meghívatja magát mindenféle piára, teszi a szépet, de igazából csak ingyen akarja lehozni az estét. Ilyet máshol nem nagyon láttam, még külföldön sem. Ezt lehet akár dörzsöltségnek is nevezni, de szerintem nem ez a megfelelő szó rá…”. Szóval valahogy így látjuk mi ezt. És még mielőtt a megkövezésünkre adnátok a fejeteket, a Hölgyek körében ugyanúgy létezik a pesti srác-vidéki srác mérlegre pakolása. Én csak tudom. Ugyanis megkérdeztem. Ettől még vitatkozni nyugodtan lehet ezzel – vagy akár a fentiekkel is.