2. “Tudom, hogy jó okod volt ezt tenni.”

Legtöbbször, amikor összekaptok a kedvessel, azért alakul ki a konfliktus, mert úgy érzitek, nem törődik veletek, vagy szándékosan fájdalmat próbál okozni. Amikor rosszkedvűek vagytok, az érzelmeitek átveszik felettetek az irányítást, és a dolgok kicsúszhatnak a kezeitek közül. Pedig a valóság az, hogy ha mi szeretünk valakit, annak egyáltalán nem akarunk ártani. Jót szeretnénk tenni veletek, csak néha nem mindig tudjuk ezt úgy kivitelezni, ahogyan elterveztük.

Ezentúl tehát, Drága Hölgyeim, ha a kedves valami olyat mond, vagy olyat tesz, ami nem tetszik, próbáljatok meg rájönni, milyen oka lehet annak, hogy így tett. Talán jót akart, csak rosszul sült el a dolog? Fókuszáljatok arra, hogy valószínűleg a jó szándék vezérelte, és ez segíteni fog abban, hogy tiszteljétek és bízzatok benne, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy észre vegyétek a legjobb oldalát.

Mondjatok neki valami ilyesmit: „Tudom, hogy figyelmes és gondoskodó vagy, most mégis megbántva érzem magam. Valamit biztosan félreértettem. Megmondanád, mire van szükséged, vagy mit tehetek azért, hogy megértselek?” Ne adjátok fel addig, amíg meg nem találjátok tettének pozitív indítékát. Mert van olyan, ebben biztosak lehettek!