2. Alapelv – Mindig van valami, amiért hálás lehetsz

A második alapelv az áldozattá válás ellenében hat. Arról szól, hogy odafigyelnek rád, és gondoskodnak rólad. Minél inkább felismered ennek az állításnak az igazságát, annál kevésbé hiszed majd áldozatnak magad. Az egyik legnagyobb probléma az életünkben, hogy áldozatként tekintünk magunkra. Testünk öregszik és meghal, ki vagyunk téve a sors szeszélyeinek. És azzal, hogy pusztán elképzeljük, milyen szörnyűségek történhetnek velünk, ugyanannyi szenvedést okozunk magunknak, mint maguk a valós események. Az áldozattá válás logikus következménye annak, hogy folyamatosan veszélyben vagyunk. 

Vajon megteheti-e egy szerető Isten, hogy az egyik nap minden földi jóval elhalmoz bennünket, míg a következőn katasztrófát és szenvedést zúdít a nyakunkba? A legtöbb ember, aki hálás Istennek, tagadja, hogy Ő lenne a felelős a betegségekért, a sorscsapásokért. Ugyanakkor nem lehet, hogy egy mindentudó, mindenható istenség csupán a dolgok egyik részéért kezeskedik. Vagy ő tartja fenn az egész világot, vagy nem. Az egyetlen módja, hogy kiszabaduljunk egy olyan Isten fennhatósága alól, aki egyszer örömöt, egyszer pedig bánatot hoz, ha rájövünk, hogy nem egy személyről van szó. Csupán azért nevezzük „Ő”-nek, mert az elménk képtelen a teljes elvonatkoztatásra. Mindig, ha valamiben Istent véled felfedezni, légy hálás neki az adott dolgokért. Azért fontos ez a gesztus, mert a hála kimutatásával a Mindenség jóságos aspektusát emeled ki, erre irányítod a figyelmedet. A hálaadás célja, hogy összekapcsolódj az élet magasabb szintű víziójával. Te döntöd el, hogy melyik oldalra kívánsz összpontosítani: arra, amelyik ad, vagy arra, amelyik elvesz. De tudnod kell, hogy minden, aminek figyelmet, energiát szentelsz, növekedésnek indul az életedben.