2. Csak a teste halt meg

Egy spirituális ember mindig arra emlékezteti a gyászolót, hogy jusson eszébe, az, aki meghalt, annak csak a teste halt meg. Mert az bizony egy törékeny porhüvely és tetszik vagy sem, egy idő után elhasználódik, lejár a szavatossága. Ám a benne lévő léleknek sosem. Mert az ilyenkor kezdi meg a következő utazását. Vagyis olyan, mintha az illető csupán elutazott volna, márpedig ha ez így van, akkor egyszer újra viszontlátjuk. Ugyanis a halál nem a vég, hanem a kezdet. Egy rövid időre elbúcsúzunk az illetőtől, aki elutazik az előbb is említett csodás helyre, vagy akár megkezdi valahol az új életet, ha hiszünk a reinkarnációban. És milyen jó lesz azoknak, ahová esetleg születik, mert egy nagyszerű embert kapnak, akit igen, érdemes megosztani másokkal. Erre emlékeztessük a gyászolót!