Nyári nyomás, őszi nyugi: a pihenés is lehet kimerítő?

Mina, egy 28 éves nő, így vall erről: „Nem vagyok extrovertált. Az emberek mégis azt várják tőlem, hogy állandóan kint legyek, valamit csináljak, vagy nyaralni menjek. Ha nem teszem, furcsán néznek rám, és igazolnom kell magam.” Sandra (59) és Nicole (49) szintén hasonlóan érzik magukat. Sandra azt mondja: „Gyakran úgy érzem, hogy lemaradok valamiről, még akkor is, ha fáradt vagyok. Ha lemondok egy programot, másnap megbánom.” Ők is gyakran kimerültnek és fáradtnak érzik magukat a nyár végére, és Nicole elismeri, hogy gyakran lemondja az eseményeket, mert túl soknak érzi a nyomást.

A pszichológus Nadja Abt Gürber szerint ez a jelenség, amit „nyári kimerültségnek” neveznek, egyre gyakoribb. „A közösségi média hatására egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk, hogy tökéletesen megszervezzük a nyári szünetet. Gyakran irreális elvárások alakulnak ki, amelyek növelik a stresszt. A társadalmi kötelezettségek, a megszakított napi rutinok és a nyomás, hogy kihasználjuk a jó időt, mind hozzájárulnak ehhez.”

Ezek a társadalmi elvárások növelhetik a szorongás és a depresszió kockázatát is. Az emberek úgy érzik, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy lemaradjanak a nyári programokról, még akkor sem, ha pihenésre lenne szükségük.

Sokan, mint Sandra, Nicole és Mina, megkönnyebbülést találnak az ősz beköszöntével. Élvezik a csendesebb napokat, visszavonulnak, és csökkentik a társas érintkezések számát. Azonban Nadja Abt Gürber arra figyelmeztet, hogy a túlzott visszahúzódás elszigetelődéshez vezethet, és növelheti a depresszió vagy a kiégés kockázatát. A lényeg tehát az egyensúly megtalálása a nyári aktivitások és a pihenés között.