Vetélkedés a kistestvérrel

A vetélkedés a testvérek között „ősi hagyomány”. A nyugati kultúra legrégebbi könyve, a biblia is őriz számos ilyen történetet, a legismertebb Káiné, aki megölte idegesítő öccsét, Ábelt.
Kevesen jutnak el a gyilkosságig, de a történelem tele van testvérek közötti küzdelemmel. Még Charlotte Brontë sem tudott föléemelkedni. Maró stílusú bevezetőt írt Emily „Üvöltő szelek” 1850-es kiadásához, a szereplőket „unintelligensnek, vagy intelligensnek, de visszataszítónak” jellemezve.
Egészséges verseny vagy undorító háborúzás?
A vetélkedés gyerekkorban elkerülhetetlen, a testvérek küzdenek a szüleik figyelméért, szeretetéért, idejéért, ahogyan a kisállatok az élelemért. Ha ezek a féltékenykedések korlátozatlanul folytatódnak, serdülő- és felnőttkorban valós problémák lehetnek belőle.

Gina kénytelen volt választani, amikor a nővérei közötti feszültség két-három évvel ezelőtt háborúsággá alakult. „Hatalmas szakadást idézett elő a családban. Anyu Mari pártját fogta, és Icát úgy kezelte, mintha hihetetlenül viselkedne, így aztán már mi is erről vitáztunk. „
Gina nem beszélt az anyjával vagy egy évig, és nem sokat találkozott Marival, a testvérei nem beszéltek Icával. „Már nem is próbálom Marit és Icát összehozni, nem vagyok ugyan rosszban Marival, de nem olyan a kapcsolatunk, mint régen, a szüleimmel meg igyekszem egyikükről sem beszélgetni, így a legegyszerűbb” – foglalta össze Gina.

Gondolkodj el – próbálj a szülők és a testvérek bőrébe is bújni.
A legjobb tanács ha a kölykök marakodnak: próbálj meg nem belekeveredni – bár ez néha sajnos lehetetlen. Próbálj meg kívül maradni, ne állj egyik mellé sem. Nekik egymással van bajuk, nem veled.
És ne várd, hogy betartják a játékszabályokat – megpróbálnak majd „besorozni” az ő oldalukra, kellemetlen megjegyzéseket tesznek az ellenfélről, és belevonnak a háborúságba. Kérdés csak az, melyikük csinálja finomabban. De légy erős, mondd meg, hogy nem vagy kíváncsi, vagy témát változtatnak, vagy fölállsz, és elmész.
Neheztelés és agresszió
A kapcsolatok, amiket gyerekkorunkban alakítunk ki, az érzelmi környezet, ami ekkor vesz körbe, főképp azt határozza meg, hogyan fogunk reagálni felnőttkorunkban. Ha állandóan a testvéreid agresszív támadásaival kell megküzdened, ez természeteddé válhat. Ha úgy érzed, a szüleid kevésbé szeretnek, mint a többieket, később majd nehezen hiszed el, hogy mások szeretetreméltónak találnak, és felnőttként tudat alatt folyamatosan olyan felemás, sőt talán kiszolgáltatott pozíciót keresel magadnak, ami ezt az érzést tovább erősíti.
Segíthet, ha sikerül a dolgot átbeszélni a szülőkkel, vagy a gyerekekkel, de nem könnyű belekezdeni, és félre is sikerülhet, vádnak hangozhat, ha az, akihez beszélsz egyből védekező álláspontot foglal el. Hát gondold át, mielőtt fölhozod.
Tanuld meg megérteni a másikat
Ha te vagy az idősebb, vedd tudomásul, hogy nem hibáztathatod a testvéredet azért, hogy megszületett, hogy „fölforgatta” az életedet. Ha te vagy a fiatalabb, tudd, a testvéred még pici volt, amikor meg kellett küzdenie a megváltozott viszonyokkal, hogy te megszülettél, nem szörnyeteg. Képzeld el, hogy a szüleid milyen fáradtak és idegesek lehettek, bocsásd nekik meg, hogy nem tökéletesek. Próbáld meg magadat a helyükbe képzelni.
Aztán, készítsd föl magad a lehetséges reakciójukra. Egy mesebeli családban ilyenkor jönnek a nagy ölelkezések, boldog könnyek. De a valós világban bizony kaphatsz olyan választ is, amit nagyon nem szeretsz, hát készülj rá föl előre. Ha tudsz az ő fejükkel gondolkozni, nem érthet meglepetés.
De kellemesen is meglepődhetsz, ha kiderül, fájó érzéseid csak félreértéseken alapultak, talán még az is kiderülhet – csak eddig nem vetted észre – te vagy a kedvenc.