A fekete felhők egyre gyűlnek

A szülők egyre többet és egyre hangosabban veszekszenek, anya szomorú, olykor még sír is. (Tudnod kell, hogy a gyerekek borzasztó rosszul viselik, ha szüleiket sírni látják, és egy életre megjegyzik.) Előfordul, hogy apa nem is alszik otthon.

Mit érez ebből a gyerek?

Valami nagyon nincs rendjén anya és apa között. A gyerekeket egyébként még akkor is gyakran foglalkoztatja az elválás gondolata, amikor látszólag minden rendben van otthon. Sokat beszélgetnek – a maguk módján – erről egymás között, és mindig arra jutnak, hogy bizony nagyon szomorú lenne, ha valamelyik szülő elköltözne a közös családi fészekből.  Ha túlságosan megtelik a helyzet gondokkal, már a kicsi is eljuthat arra a pontra, hogy jobb is lenne, ha a szülők inkább külön mennének, mert akkor megszűnne az elviselhetetlen és örök feszültség, a kiabálás és az esetleges tettlegességig menő küzdelem.

Ha a válás előtti időszak viszonylag nyugodt (sokan azt érzik jobb megoldásnak, hogy a gyerek előtt nem mutatják, mennyire megromlott a kapcsolat), akkor a válás bejelentése valóságos villámcsapásként érheti a csemetét. Sokan úgy vélik, hogy talán nem is érdekli a gyereket, hogy velük mi történik. Valójában ez nem így van. Ő igenis felfogja azt, ami körülötte történik, pusztán elfojtja érzéseit, és csak később döbben rá a szomorú valóságra, és rendkívül nyugtalan, szomorú lesz.

Mi a teendő?

Elsősorban a legfontosabb az óvatosság. Igyekezz minél többet beszélgetni a gyerekkel, de semmiképpen se fokozd a fájdalmát. Ismerd el, hogy valami nincs rendben otthon, de ne célozgass a jövő bizonytalanságára. Ha a csemete konkrétan rákérdez, „Elváltok?”, a legrosszabb, amit felelhetsz: „Bizony, meglehet!”.