,,Apa egy angyal és fentről vigyáz rám!" - Így viselik a gyerekek a gyászt

Rita betöltötte már az 5 évet, óvódás. Édesapját nemrég veszítette el, aki már egy ideje beteg volt. Szabad rajz készítése van az óvodai csoportban. Minden gyerek beletemetkezik a munkába. Közben a megszokott munkazajból kiszűrődik egy-egy felkiáltás: ,,A tengert rajzolom le, ahogyan apa úszik a labdám után!" ,,A szülinapomra kapott kiskutyámat festem éppen!" ,,A nagypapa szuper autóját rajzolom!" stb. Mindenki szabadjára engedi a fantáziáját, lassan születnek a rajzok. Az egyik kislány megkérdezi a mellette ülő, csendben rajzolgató Ritát:

- Te mit rajzolsz?
- A családomat – hangzik a rövid válasz.
- De akkor mi az a nagy fehér madár a levegőben, ha a családodat rajzolod?
- Ő az apukám, és nem madár, hanem angyal, aki az égben van és onnan vigyáz rám.

Ebből a történetből kiindulva jól látható, hogy a gyerekek ebben az időszakban megszemélyesítik a halált. A kislány az édesapja elvesztésével, elveszítette a szilárd biztonságérzetét is, így ezzel nyugtatja magát, esetleg édesanyja, a család ezzel vigasztalja, hogy ,,Apa majd fentről vigyáz rád!". Az óvó néni azt is mesélte, hogy reggel a kislány nagyon nehezen engedi el édesanyját. Fél attól, hogy ő is egyszer csak úgy eltűnik, mint az édesapja. Így minden reggel sírással kezdődik, délután, amikor az anyuka érte jön, hatalmas megkönnyebbülés lesz a kislány számára. Egyik nap a nagymama jött a kislányért, aki hatalmas sírásba tört ki, amikor meglátta. Azt hitte, hogy édesanyja is ,,eltűnt". Addig nem nyugodott meg, amíg nem láthatta édesanyját, nem ölelhette meg.

Ebből a történetből is láthatjuk, hogy mit élhet át a gyerek, mi játszódhat le benne egy ilyen helyzetben. Ha valaki meghal a gyerek környezetéből, főként, ha egy közeli személy, a legfontosabb, hogy ne hallgassuk el a kicsi elől, ne akarjuk megkímélni. Ne azt mondjuk, hogy ,,Apa elment külföldre dolgozni és csak akkor jön haza, amikor megnősz.", hanem legyünk őszinték vele és éreztessük azt, hogy mellette állunk, szeretjük és nincs egyedül.

A gyász minden életkorban másképpen jelenik meg, ám ez nem csak életkor, hanem személyiség függő is. Mindenki máshogyan gyászol és ezt a környezetének el kell fogadnia, támogatnia kell, és tiszteletben tartani.