Énok első könyve

Énok első könyve (Énok etióp könyve) az i. e. 3.– i. sz. 1. században keletkezett. Énok prófétának tulajdonítják, akit Isten elragadott 365 éves korában, mert példaértékű életet élt.

Az első kötetben (mivel három van összesen) beszéli el Énok a Virrasztók, vagyis angyalok bukásának történetét, miszerint Satanael/Shemyaza elcsábult az emberi világ láttán, fellázította az angyalok egy részét és leszálltak a Földre egy jót tivornyázni. Ahol nem csak az földi élet örömeit kóstolták meg, hanem elárulták titkaikat és varázslatos tudományokat az embereknek. Vagyis Énok könyve szerint tőlük erednek a mágikus tudományok és a Nephelimek (ha még léteznek), akik az asszonyokkal való keveredésből születtek.

A jutalmuk nem más volt Isten részéről, minthogy Shemyazát és 200 másik angyalt letaszítottak. Shemyza a fővezér, a többi vezér: Urákiba, Ramiél, Kokábiél, Ramtél, Dániel, Tamiél, Ezékiel, Baraqiél, Aszáél/Azázél/Azazel, Armarosz, Batriél, Ananél, Zaqiél, Samsziél, Szartaél, Turiél, Jomiél és Aráziel.

Továbbá Énoch földi és égi utazásairól (gyehenna, Paradicsom, Isten trónusa, a Nap, csillagok, stb.) olvashatunk érdekes, lenyűgöző és színes beszámolókat (találkozás Jézussal) és a közelgő végítéletről, amibe ő, mint kiválasztott bepillantást nyerhetett.