Brayman úti támadás

1988. augusztus 22-én „Carol” szociális munkásként a Connecticuti Putnam helyi pszichiátriai kórházban dolgozott. Amikor a Brayman Hollow úton haladt, az előtte lévő fekete kisteherautó sofőrje szabálytalanul kezdett viselkedni. Carol a teherautó mögött maradt, biztonságos távolságban, de senki nem tudta megjósolni, hogy mi következik. A kisteherautó sofőrje hirtelen megállt az út közepén, elővett egy fegyvert és Carol járműve felé indult. A férfi 10 méterre megállt Caroltól, majd arcon lőtte. Visszaugrott teherautójába, és félig eszméletlenül, részlegesen lebénulva magára hagyta Carolt. Csodával határos módon Carol túlélte, és fizikailag jól felépült a traumából. Támadóját azonban soha nem találták meg, még akkor sem, ha újabb jelentések jelentek meg egy fekete pickupban lévő sofőrről, aki a Brayman Hollow Roadon csúfolta az autósokat. Tanúk arról számoltak be, hogy a sofőr fehér férfi volt, göndör barna hajú, átlagos testalkatú és ma középkorú.