1. Atlantisz az őserdőben

Atlantisz múltbeli létezésével kapcsolatban minden rá vonatkozó híradást, hagyományt, népek mítoszaiban szereplő vonatkozást mai tudományunk elvet, tagad, másképp magyaráz. A legvitatottabb állítás, hogy Atlantisz létezhetett-e az Atlanti-óceánban, azon a helyen, amit Platón megjelölt elbeszélésében, azaz „Héraklész oszlopain túl”, vagyis a mai Gibraltári-szoroson túl. Szép számú kutató állítja, hogy a Kanári-, Madeira-, és Azori-szigetek térségében vizsgálataik alapján léteznie kellett egy ma már szétporladt, az afrikai kontinensről levált nagyobb szigetekből álló, aktív vulkánikusságot mutató szigetcsoportnak. A tengerfenéken képződött 3-3500 méteres üledékréteg sehol máshol nem található az óceánokban. Esetleg a szétrobbant Atlantisz törmelékéről van szó?

A Tróját kiásó híres kutató, Heinrich Schliemann állítólag olyan leleteket hagyott unokájára, melyekből kiderül Atlantisz valódi helye. Az elveszett földrészt ezek szerint az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika között kell keresni, és az Azori-szigetek minden bizonnyal az elsüllyedt szigetország tengerből kiálló csúcsai. Az elméletek szerzői ez idáig 40 lehetséges helyet jelöltek meg Atlantisz létezésére. A 19. század elején a guatemalai Dr. Paul Felix Cabrera elméletével ismét lendületet vett a kutatás, mely szerint az elveszett kontinens valójában az akkor Hispaniolának nevezett szigettel (azaz a mai Haitival és Dominikai Köztársasággal) azonos. Kortársai közül sokan - Augustus Le Plongeon és Alice Dixon, amúgy férj és feleség - Atlantiszt inkább Mexikó közelében gondolták keresni. Ezek a kutatók ugyanis maja írásokból egy elveszett kontinensre tett utalásokat véltek kiolvasni. Az elmélet szerint a maják kapcsolatban álltak az ókori egyiptomiakkal, akiktől viszont a görögök vették át Atlantisz legendáját. A maja vonal hamar tévesnek bizonyult - részben azért, mert semmiféle tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá, részben pedig azért, mert a maja kultúra korai kutatói még közel sem értették pontosan Közép-Amerika őslakosainak bonyolult képírását. Egy brit ezredes, Percy Harrison Fawcett biztosra vette, hogy Atlantisz valaha a mai Brazília esőerdőben virágzott. Az amatőr kutató egy ajándékba kapott kőbálványra építette elméletét, mely a hozzá fűződő történet szerint egy Amazonas-menti elveszett városból származott. Fawcett 1925-ben időt és pénzt nem kímélve expedíciót indított a brazil őserdő mélyére, ahonnan sohasem tért vissza.