Roland Doe meséje

Ez a történet egy tizennégy éves fiúról szól, akit Roland Doe-nak hívtak, ami pusztán egy álnév, amivel a katolikus egyház illette először, hogy fiú valódi kilétét homály fedje. Az 1940-es években Roland nagynénje egy Ouija táblát adott a gyereknek, aki persze tanulmányozni kezdte azt, majd a szeretett néni halála után, ezzel próbálta meg vele felvenni a kapcsolatot. A papok szerint ezt nem kellett volna, hiszen így nyitott kaput a démoni világ felé, és vált a gonosz erők célpontjává. Roland hamarosan különös hangokat kezdett hallani. Gyakran csöpögő víz hangját hallotta, de sosem találta nyomát, hogy tényleg csöpögne is valahol. A vallási tárgyak sorra lerepültek a falakról, és léptek zajától visszhangzott a ház, amelyeknek nem akadt emberi forrása. A falakon karistolás nyomai látszottak, akárcsak a fiú testén karmolások jelei. Ezek a vérző sebek mélyek voltak, mintha éles karmok vájtak volna Roland testébe. További tünetek: a fiú torokhangon beszélt, ismeretlen nyelveken szólt, a teste fizikailag képtelen pózokba csavarodott a fájdalomtól. Végül már feküdni sem volt képes, csak lebegni szobában.

Nem volt más választása, a fiú családja papot hívott, aki megállapította, hogy gonosz erők uralják a Roland testét. Azonnal megkezdte az ördögűzést. A legtöbb rítust egy kórházban végezték el, ahol az ott dolgozók gyakran arról számoltak be, hogy a fiúnak bestiális hangja volt és erős kénszagot éreztek a rituálék alatt. Több mint harminc alkalommal végezte el a rítust, miközben a fiú többször is kárt tett a papban.  Ámde a legvégén a pap nyert, és az ördögűzés sikeresnek bizonyult.