A mi szerepünk az életetekben

Mi ráadások akarunk lenni, olyan támaszok, akik ott vannak a bajban, de nem gondoljuk, hogy minden, ami mi nem vagyunk, az rossz. Nekünk olyan nőkre van szükségünk, akik felfogják, hogy gyerekkorukban sem azért voltak boldogak, mert volt egy férfi mellettük, hanem kizárólag önmaguk miatt, az élet miatt, a testvérek, a barátnők, egy jó érdemjegy miatt. Tehát azok a lányok, akikről tudjuk, hogy akkor boldogok, ha éppen nincsenek mellettünk, feltalálják magukat, s nem valami közös időtöltésben bízva ülnek egész nap a kanapén, míg haza nem érünk, azokat hívjuk mi a kiválasztottaknak. Ők azok, akik megértik, a férfiak önállóságát, és kiveszik részüket ebből a hitből, és életformából, a zsémbeskedés, problémázás, és depressziózás helyett. Mindezek tükrében kívánom minden nőnek, hogy találja meg önmagát, és a megfelelő ember tisztelni, és szeretni fogja hosszútávon is.