Fátyolosra sült sajt alá rejtett, egyszerű cukkini lepény

Fogtam hát a cukkinit, meghámoztam, legyalultam, majd egy konyharuhán keresztül kifacsartam a levét. Ráütöttem két tojást, majd hozzákevertem annyi lisztet, hogy egy viszonylag sűrű tésztát kapjak (sűrűbbet a palacsinta tésztánál). Ezután még rádobtam egy teáskanál sütőport, megsóztam, összekevertem, majd evőkanálnyi halmokat tettem ebből a masszából egy sütőpapírral bélelt tepsire. Mielőtt sütőbe kerültek volna, még hirtelen felindulásból szórtam mindegyiknek a tejére reszelt sajtot. Végül ez adta a lelkét ennek a lepényszerű puhaságnak, mert vitt még bele egy olyan pluszt a sült sajt az illatos, sós ízvilágával, amiért nagy kár lett volna, ha kimarad.

Egy biztos: a kedvenclista elejére ugrott fel, abban a pillanatban, hogy bevonta az illata a konyhát. A lányok pedig úgy ették, hogy még le sem nyelték a falatot, de már harapták a következőt. Ez pedig ritka dolog a zöldségek és a gyerekek közös kis világában. Nálunk legalábbis. Ja, és addig kell sütni, ameddig nem kap a széle is egy mézesen arany színt.

Itt ismét nem adok meg anyaghányadot, mert úgysem lehet elrontani, másrészt pedig minden cukkininek más a mérete és a nedvességtartalma, így lehetetlen lemérni. A titkai: a két tojás; sózzuk meg, alaposan nyomkodjuk ki azt a cukkinit; a tészta ne legyen folyós; a sütőport semmiképpen ne felejtsük ki; a sajtot ne hagyjuk ki, mert az vétek lenne.